ZSÍR

Ott, ahol a szél is hazajár 2025. jún. 23.

Van egy pont a térképen, amit sokan talán észre sem vesznek. Egy kis falu, melynek nevét ritkán említik a hírekben, és ahol az idő sem siet annyira, mint máshol. Farnadnak hívják, és számomra nem csak egy hely, hanem érzés. Otthon.

Néha elég egy séta, hogy az ember újra rátaláljon arra, amit igazán fontosnak tart. Ahogy lépésről lépésre haladok felfelé a szőlőhegyen, a cipőm alatt roppannak a kövek, a tőkék között rég látott ismerős illatok keverednek: föld, levél, napsütés. 

A szél végigsiklik a hajlongó sorokon, mintha mesélne valamit...talán a régi szüretekről, amikor még nagy volt a nevetés, segítőkészebb volt a szomszéd, és nem sütött ilyen forrón a nap.

A szőlőhegy mellett ott az erdő, csendesen, de erőteljes jelenléttel. A fák sűrűje már gyerekkoromban, biciklizés közben is menedék volt, főleg a meleg nyári napokon hűs birodalom. Még most is, ha belépek, úgy érzem, mintha egy másik világba lépnék át, ahol az ember nem vendég, hanem része az egésznek.

Lenn a faluban a patak kanyarog, ugyanott, ahol mindig is – csak most kicsit kevesebb benne a víz. De még így is folydogál, kerülgeti a köveket, és tükrözi az eget. A változás szelíd, nem fájdalmas, inkább emlékeztető: minden alakul, de a lényeg megmarad.

Sokan azt hiszik, hogy az igazi szépséget a világ túlsó végén kell keresni. De mi van, ha az itt van, karnyújtásnyira? Egy régi kőkereszt árnyékában, egy repedezett parasztház ablakában tükröződve, vagy a domboldalba simuló kiskertek között. 

És ha az ember veszi a fáradságot, hogy kinyissa a szemét – valóban kinyissa –, akkor talán meglátja azt, amit a helyiek már rég tudnak: hogy ebben a faluban valami különös derű lakozik. Békesség, amit a városban rég elfeledtek. Egy ritmus, amit csak az ért, aki itt nőtt fel, vagy akinek a lelke erre hangolódott.

Nekem Farnad nem csak egy pont a térképen. Hanem egy válasz. Arra a kérdésre, hogy hova tartozom, honnan jövök, és mi az, ami mindig visszahív.

És talán más is meglátja ezt a saját szülőfalujában, vagy legalább fényképeken keresztül, vagy akár egy-egy elsuttogott gondolatban, vagy épp ebben a néhány sorban.

Egy barátom bejegyzése inspirált, aki egy séta során újra rácsodálkozott a falu szépségére. Köszönöm neki, hogy emlékeztetett rá, mennyire szeretek itt élni.

Nyitókép: Tóth Elemér/Farnad határa