Papp István, orosz hadifogoly üzenete 2024 politikusainak 2024. febr. 29.

Apai nagyapám, amikor hazaért a frontról és belépett volna a portája kapuján, a faluban állomásozó 2. Ukrán Front szovjet hadsereg katonái elkapták és mint hadifoglyot elvitték orosz fogságba, ahonnan csak hónapokkal a „felszabadulás” után térhetett végleg haza.

Sokszor mesélte el azokat az embertelen történeteket, amelyek a méltóság teljes megalázásáról szóltak Zser magyar! | Felvidék.ma. Talán azért is maradt a levente fia egyke, mert a fogságban tapasztaltak, illetve a háború utáni időszak atrocitásai után már nem hitt a szebb magyar jövőben.

Persze becsülettel tette a dolgát élete hátralevő idejében és kiszolgálta a szocialista tervgazdaságot, miközben bűnrossz borokat készített minden évben és a Csárdáskirálynővel vígasztalódott esténként a tévé előtti foteljében. Te rongyos élet...

Most is itt van velem (képzeletben), itt ül a rojtosra kiült fotelben, és - miközben Rátonyi Róbert műmosollyal énekel a tévében, - mesél nekem, nekünk.

Mondja, hogy mennyien haltak meg mellette a lövészárokban, hány barátja pusztult el betegségben a táborban, akiket a szomszéd falvakból ismert.

Meséli, hogy mennyi árva gyerek, mennyi özvegy könnye ömlött az Ipoly vizébe azokban az időkben.

Felsóhajt, és megtörli a gyűrött zsebkendőjével a szemét. Azon mélázik, hogy fiatal korában mennyit nótáztak együtt az aratás utáni bálokban, és hogy még a fiatal cigányzenész szomszédja is ott maradt muszkaföldön, pedig a gyönyörű felesége annyira várta őt haza, de Flóri akaratán kívül letette a hegedűjét...

Mutatom neki az internetről a híreket, hogy most éppen megint küldenék innen a fiatal fiúkat az oroszok elleni háborúba. Mondom neki, hogy a francia meg a német megint foglalná azt, ami nem az övé, és arra játszik, hogy megint mi legyünk a golyófogók valahol a nagy pusztaságban.

Hallgatja az öreg, kortyol a zavaros borából egyet, hosszan hallgat, majd hozzákezd.

Ide figyeljetek, politikusok!

Ti halva akarjátok látni a családjaitokból a fiúkat!?

Ti azt akarjátok, hogy árva gyerekek sírjanak az apjuk után egész életükben!?

Ti özvegyek könnyes szemeit akarjátok nézni, mint a politikátok eredményét!?

Ti képtelenek vagytok kimondani a véreitek érdekében egy mondatot? Képtelenek vagytok azt tenni, amiért választunk benneteket??

Csak annyit mondjatok ki a dédunokáimért, hogy: NEM KÜLDÜNK KATONÁKAT OROSZORSZÁG ELLEN!

A Jóistenre kérlek benneteket, tegyétek ezt meg!

Erőt, egészséget kívánok hozzá.

(Papp István, a losonci 23. gyalogezred katonája)