ZSÍR

Papp Sándor: 1… 2… 3… KARÁCSOOOONNNYYY! 2025. dec. 8.

Már gyúlnak a fények, a kert is világos, bár zöldell a pitypang a térkő között, de szívedben várod a régi világot, hol hó takarja be a múló időt – játszol Petőfi szavaival a kocsiban ülve, amíg várod, hogy zöldre váltson a lámpa a városi nagykereszteződésben, és bambán meredsz a vakító piros körre, mert a kocsisor előtt, pole pozíciódból elsőként te indulsz a teszkóparkoló irányába, ahol közelharcot vívsz az egyetlen szabad helyért egy nyugdíjas házaspár Felíciájával.

Miután kiszorítottad őket a kavicságyra, önelégülten mehetsz az elkerített részbe, már szeptemberben kivágott örökzöld fenyőt vásárolni, de az árakat látva, hosszú tétovázás után inkább felhívod Pista szomszédodat, és úgy döntötök, hogy a hagyományt nem töritek meg, idén is mentek fát lopni a falu fölötti erdőbe. 

Izgalom, kaland, sikerélmény – ez hozzátartozik a falusi karácsonyokhoz, meg mástól lopni néha jólesik, 

az atya majd az ünnep előtti gyónáskor ad érte két, azonnal letöltendő Miatyánkot, plusz megjegyzi, hogy ha már vétkeztél, hozhattál volna neki is egy fát… majd jövőre, ebben maradtok és vigyorogva kikászálódsz a gyóntatószékből.

A nagybevásárlás még várat magára. Az lesz a last minute shopping adventure, amikor a leárazott majonézt úgy kaparintod meg, mint Indiana Jones az elveszett frigyládát. Aztán már csak bepillantasz az asszony parancsára a Pepcoba pár apróságért, és másfél óra után temérdek filléres, de fölösleges holmival távozol önelégülten.

Az igazi önfegyelem és érzelemszabályozás december 24-én vár rád, amikor ha törik, ha szakad, szeretni kell mindenkit és mindent. Ez így is van rendjén, de ha kiderül, hogy zárlatos a fényfüzér, kevés (vagy éppen sok) a répa a krumplisalátában, véletlenül a szomszédban ragadtál vagy nyolc féldeci HP fogságában, akkor 

bizony nehéz megőrizni a családban a higgadt, szeretetteljes várakozást…

A nyolckor kezdődő éjféli szentmisére (1 pap nem lehet egyszerre 4 helyen éfjélkor!) komótosan összeverbuválódik a falu apraja-nagyja, a legmagabiztosabban azok jönnek, akik tavaly ilyenkor is így jöttek, aztán egy évig hűlt helyük van a templomban, de ilyenkor legalább egy húszast tesznek látványosan a perselybe, mintha bűnbocsátó cédulát vennének, akciós áron.

Az atya idegenül beszél. Jó atya, igyekszik is, szerethető, de idegen. Szenved ettől ő is, szenved a nyáj is, sokan inkább elkóborolnak más legelőre. Így hal el egy közösség.

Az iskola után a templomot is „hagyjuk”, de legalább van forró puncs a mise után a templom előtt és maradnak az emberek picit csevegni, miközben a gyerkőcök izgatottan mesélik, ki mit kapott a Jézuskától.

Otthon aztán kollektíven szunnyad a család Kevinen, időnként valaki felriad és bekap egy sütit az ünnepi asztalról, majd ismételten a párja vállára hatja fejét, alszik a család, velük alszik a zümmögés a tévéből a film után.

Másnap indul a családi-rokoni vetésforgó, kabátok és csizmák halmaza az előszobákban, mint egy bálás boltban, cigizők a teraszon tipegnek és két slukkal kivégzik a decemberi szürkületben a vékony Pall Mallt, miközben bent a gyerekek a mobiljaikba merednek, nagymamák az ételfutárok szerepébe kényszerülnek a konyha és az ebédlő között. „Gyere, dobj be egykettővel… nem lehet, én vezetek… ahh, papucs vagy!... akkor legalább fröccsöt… normális vagy??, mit mondok a rendőrnek?!... biztos úr, nyugi, csak fröccsöt ittam… na, mindegy, akkor megiszom a tiedét is” – valami hasonló diszkrét párbeszéd zajlik az ünnepekben megfáradt férfiak között.

Bárhogy is van, bárhogy is lesz, 

egy a fontos, egészségben, békességben éljük meg az ünnepeket, mert bárhogy is fordítja sorsunkat az Élet, egymás szeretete és tisztelete tesz bennünket tisztességes emberekké. Béke szálljon hát mindannyiunkra ebben a nagy karácsonyi kavalkádban!