A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
1000 F 115007586 igm UCHAP Zap NZYP1xslnavy Xzjb Pnf2 M

Papp Sándor: A csend bűne 2024. ápr. 6.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Amikor 1978-ban az unalmas matekórákon az USA zászlaját rajzolgattam a füzet hátsó borítójára, tizenévesen meg voltam róla győződve, hogy mindaz igaz, amit előző este nagyapámmal titokban hallgattunk az Amerika hangja recsegő állomásom.

Elhittem a szabadságot, mely olyan távolinak tűnt akkor a Gustáv Husák vezette szocialista Csehszlovákiában.

Aztán hallgattam Cseke László kívánságműsorát a Szabad Európa rádióban vasárnap délután és vágytam a csodát: 

A SZABADSÁGOT!

Suhancként már nem maradtam csendben, amikor a kommunisták aberrált módszereivel szembesültem, híre is ment a nagypofámnak…úgy döntöttek hát, hogy beszerveznek maguk közé, akkor majd bedarálnak.

Napi szinten járt anyámékhoz az „ügynök”, hogy rábírja őket, jó káder leszek, ha a Helyi Nemzeti Bizottság biztos tagja leszek. Fiatal, vitális, rálát a világ dolgaira (rá, bmeg, csak nem úgy, ahogy azt ti gondoltátok! – lásd a fenti két rádiót…), köztünk a helye!

Apámnak megígérték az „invalid nyugdíjat” meg, hogy fóliázhat mellette, csak vihessenek engem maguk közé.

Én konkrétan lesz@rtam ezeket a dolgokat, a Fradi, a Piramis meg a hétvégi bálok voltak a látószögemben. Aztán egy gyenge pillanatomban rábólintottam, jól van, a kedvetekért bevállalom, legyek jelölt a helyi szocialista választásokon 1988-ban.

Tudni kell, hogy a szocialista rendszerben is voltak ám szabad választások!

Az elvtársak kiválogatták a saját megbízható (erről majd lejjebb!) jelöltjeiket, de csak éppen annyi jelöltet, amennyi tagú volt az adott testület. Ami azt jelentette, hogy a 10 helyre a 10 jelöltből „választhattál” az általuk kiválasztott 10 jelöltet. Jó, mi?! Cucculista demográccia!

Na, a lényeg, hogy jelölt lettem. Heló, fontos tudnotok: mint nem párttag! Nem voltam a CSKP tagja, persze a tervük az volt, hogy majd később bedarálnak, de aztán nem lett később…

Eljött a Nagy Nap, amikor is a megrendezett kváziválasztások után a demokratikusan megválasztott jelöltek leteszik a nagyesküt a rendszerre, ünnepélyesen, internacionálé, piros szegfű, anyám kínja (az is volt sajnos, erről is majd lejjebb).

Én meg aznap délután leléptem Óvárba, a barátaimhoz beszélgetni, egyszóval telibesz@rtam az egészet. Csak valamikor este értem haza. Szegény anyámat akkor már harmadszor élesztették újra, mert nem bírta a botrány súlyát, apám a kocsmában vezette le a feszültséget. 

„Szégyent” hoztam a családra a nagy pofámmal, meg azzal, hogy elszabotáltam az eskütételt. A rendszer ellen mentem!

Aztán elindult az eróziós folyamat és pikk-pakk a rendszer megbukott, a komcsik belém vetett hite teljesen elszállt, amikor a barikád tetején láttak újra, magukkal szemben, ahol tele pofával szidtam őket.

Aztán a sors úgy hozta, hogy kalondai kalandozásaim során én lettem az első, valóban szabad helyi választás legfiatalabb polgármestere a járásban, a magam huszonhat évével, hogy vigyem a szabadság zászlaját egy életen át és járassam a számat, ha sérülni látom A SZABADSÁGUNKAT.

Vittem is, szóltam is, vertek is érte.

Kibírtam, felálltam, és újra nem hallgattam, ha veszni vagy sérülni láttam a szabadságunkat.

Most újfent sérülni látom.

Akik most el akarják venni Kalonda, Szlovákia, Magyarország, a Kárpát-haza és Európa szabadságát, azt gyűjtőnéven így nevezem: 

USA.

Amit az USA Trump megpuccsolása (elcsalt választások halott szavazókkal, stb.) óta folytat velünk, az ellen nem szabad hallgatnunk. Sem nekem, sem nektek!

Amit az USA elkövet ellenünk, az sokkal nagyobb mocsokság, mint amit a 80-as években tapasztaltam, abban a rendszerben.

Az USA és az általa képviselt újkori liberalizmus mindenünket akarja! A lelkünk szabadságát, a szívünk szabadságát, a vagyonunk szabadságát, az országaink szabadságát, a döntéseink szabadságát!

Ezért pofázok annyit a világhálón, meg itt a P7-en is, hogy figyelmeztesselek benneteket is: 

qrvára rossz az irány, emberek!

Most jön a lényeg.

A lelkünket, a szívünket, a vagyonunkat a döntéseinket akarják, de mindez kevés nekik.

Washington újra a bevált receptet akarja alkalmazni. Kirobbant egy balhét, lerombol egy országot, hogy utána bankhiteleket adjon, zsíros kamatokkal a szerencsétleneknek, hogy újraépíthessék azt, amit ők romboltak, vagy romboltattak le.

Ehhez az ördögi tervhez most még egy dolgot el akarnak venni tőlünk. Az országaink polgárait tervezik golyófogónak küldeni a kijevi frontra. Hogy ott essenek el, a harc mezején, idegen zsoldosként, idegen érdekekért.

A te életedet akarják!

A te fiad életét akarják!

A te unokád életét akarják!

Érted-e már, mire megy itt a játék!?

Az életünk a tét!

Na ezért bűn, ha hallgatunk.

Ezért pofázok újra és újra én is, meg mások is, hogy ne tudjanak ezek a liberális férgek lehúzni benneteket a zombiállapotba, ahol azt csinálnának veletek, amit akarnak.

Ne hagyjuk!

Nem maradhatunk csendben.

Nem is fogunk!

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!