LESZ, LESZ, LESZ

Papp Sándor: A hattyú dala 2024. júl. 20.

Igen, ő is olyan volt, mint az a mesebeli kis hattyú…sokan bántották, kiközösítették, mert más volt, mint a többi, mert az élet már csak ilyen, ha más vagy, akkor kilöknek, megaláznak, el akarnak pusztítani és ebben még örömüket is lelik a rosszlelkűek.

Vad világ a hattyúk világa is, ugyanúgy, mint az emberállatoké.

Aztán, ahogy saját erejéből felnőtt, és a gyönyörű, hatalmas szárnyait kiterítette az ég felé, meghökkentek sokan. Ez volna ő?! Ez az, akinek el kellett volna pusztulnia, mert mi így akartuk?

Kecses, hosszú, fehér nyakán megcsillant a tó vize és a pihéi ezüstfehér színt varázsoltak a csodálkozó tekintetek elé.

A hattyú nem kérkedett a szépségével, mert tudta, hogy a külsőségek semmit sem érnek belső tartás, tudás és erő nélkül. 

Mennyi olyan élőlény, ember van a világban, akiket rabul ejt saját külső csillogásuk, de belül gyengék és semmire sem jók!

A hattyú viszont az évek során annyi belső energiára tett szert, hogy nem volt szüksége semmilyen mesterkélt külsőségre. Nem kente a karmait furcsa színűre, nem fújta fel a csőrét, nem festett magának maszkot a hínárból.

Ő önmaga szépségét és erejét adta. Ettől volt természetesen szép és szinte félelmetesen erős és magabiztos, de egyben szerény.

Csak egy dolog bántotta a csőrét…társtalanná vált, mert rendkívüli egyénisége mindig oda juttatta, hogy meg kellett vívnia csatáit, és a csaták általában vesztesekre és győztesekre osztják a csatázó feleket.

Nos, a hattyú mindig győzött, de ezáltal egyedül maradt.

Szépsége állandó volt, mint ahogy állandó volt a szeretet hiánya is a megvívott csatái után, így hát méltósággal viselte magányát, de csendben fohászkodott, hogy egy méltó társ rátaláljon a rejtekhelyén.

Egy nyári este a fülledt csendben egy magányos farkas tűnt fel a tó partján. Bundáján látszott, hogy viharvert lehetett az élete. Volt, amikor falkavezérként hajtotta a többi farkast, aztán az idő múlásával kiverte társa az odújából, és azóta egyedül kereste a boldogulást.

A nádasban szügyig gázolva kereste a zsákmányt, és amikor közel került a magányos hattyú fészkéhez, ahelyett, hogy úrrá lett volna rajta a zsákmányszerzés ősi ösztöne, dermedten állt a langyos vízben és csak bámulta a kecses hattyúnyakat és azokat a szemeket, amelyek azonnal megigézték.

Érezte, hogy neki most a túlélésért ezt a hattyút le kell vadásznia, különben az éhségtől nem lesz ereje a holnapra, de valahogy nem mozdultak a lábai.

Azok a szemek, az a nyak, az a kecses hattyútest megbabonázta, elvarázsolta, és akkor olyat tett, amit addig soha, és minden porcikája tiltakozott volna ellene, de valahogy ez sem történt meg most…

A farkas óvatosan a hattyúhoz lépett a mocsaras vízben és a fejét a hattyú szárnyai közé hajtotta és arra ösztönözte a madarat a farkas, hogy egy kicsit vakarja meg a csőrével a feje búbját.

Amikor a hattyú ezt megtette, megszűnt létezni a vadvilág összes vad törvénye és a látszólag áldozat és gyilkos, szimbiózisban létezve megtalálták egymásban a végtelen szeretetet és nyugalmat.

Egy kecses hattyú és egy magányos farkas boldog pillanata volt ez, amely azt üzente az embereknek:

Bármennyire is sulykolják belétek, hogy egymás ellenségei vagytok, és el kell pusztítanotok egymást, van bennetek annyi belső erő, amely a szeretetből, a szeretni akarásból táplálkozik, hogy nem teszitek ezt meg, hanem képesek vagytok egymást szeretni még akkor is, ha teljesen különböztök egymástól.

Nem állatmese ez, emberek, hanem a valóságunk, amelyet magunkévá kellene tennünk, hogy jobb legyen a világunk.

Hattyúnak, farkasnak, embernek egyaránt.

Szeretni és szeretve lenni – ennyi a titok, amely mindent megold.

Csak akarnunk kell.

Úgy legyen!

Utóirat: A kecses hattyú és a magányos farkas azóta egy furcsa párt alkotnak, akik időnként feltűnnek, és sokan rácsodálkoznak a köztük lévő szeretet erejére.

Nos, a szeretet és a béke, nem a külsőségekből teremtődik, hanem mindig a belső elhatározásunkból, ezért ne csodálkozz a berögzült sztereotípiáiddal ellentétes történeteket látsz sikeres végkifejlettel.

Merj szeretni bárkit és békében élni bárkivel!