ZSÍR

Papp Sándor: A magyar mozi varázsa a felvidéki szórványban 2024. ápr. 19.

A profit felülírt mindent. A Semmelweiss és a Most vagy soha! című filmek egymás utáni vetítésére hosszú sorokban érkeztek Losoncra, Lévára, Rozsnyóra a felvidéki magyarok, és töltötték meg a multiplex mozik süppedős foteljeit.

Széles mosollyal, „Ti is itt vagytok?” – meleg köszöntéssel üdvözölték egymást a mozik bejáratánál, és bizsergető érzés töltötte el az embereket, hogy olyat éltek meg, amit még soha, illetve ez nem egészen igaz, mert Losoncon 1986-ban Galcsík Károly Csemadok titkárnak köszönhetően bizony levetítették az István, a király rockopera mozifilmjét, amely akkor frenetikus élmény volt mindenki számára, és az emberek elvarázsolva jöttek ki a vetítés után a városi kultúrház nagyterméből.

Aztán rá pár évre rá, az emberek megdöntötték az akkori rendszert…

Most is nagy hatást gyakorolt a két film a kicsikre és nagyokra egyaránt, hiszen több városban is megrendelték az iskolák a Petőfi-film délelőtti vetítést a magyar iskolák diákjainak, és jól tették, mert a film története akciódús, éppen az végett, hogy a fiatalabb generáció mai ízlésének feleljen meg, és így jusson el hozzájuk 1848 üzenete. Szórakoztatva tanít a film.

A Semmelweis története is magával ragadó, de sokkal lassabb és higgadtabb a történetmesélése, inkább az idősebb generációt kiszolgálva.

A lényeg viszont az a kollektív érzés, amit talán imígyen lehetne megfogalmazni: egy pár órára olyan érzésünk volt, mintha újra Magyarországon lett volna Losonc, Léva, Rozsnyó, meg az egész Felvidék.

Jó volt ebben az illúzióban ringatózni a több ezer magyarnak és nem kellett hozzá semmi más, mint a mozit üzemeltetők profitéhsége. Rájöttek, hogy érdemes megvenni és vetíteni a magyar filmeket, eredeti magyar hangon (az esetleges szlovák nézőknek feliratozva), mert az itt élő magyarokat itthon tartják (nem mennek át Salgótarjánba, Ózdra, Balassagyarmatra, Miskolcra vagy Esztergomba) és becsábítják a saját mozijaikba.

Sem politikusok, sem „civil” mozgalmak nem kellettek ahhoz, hogy megtörténjen ez a csoda a szülőföldünkön.

A szlovák mozitulajdonosok meg dörzsölhetik a kezeiket a busás bevételeket látva, és biztos vagyok benne, hogy keresni fogják a következő, új magyar filmeket, hogy újfent levetítsék azokat a hálás magyar közönségnek. Win-win helyzet!

Mi mást kívánhatnánk hát: folytatódjon ezt a trend, lássunk minél több magyar filmet a városaink mozivásznain! Szokjon be a mozitermekbe minél több magyar, és jöjjenek ki a filmek végén a mozikból minél gyakrabban elvarázsolva az emberek.

Aztán pár év múlva döntsék meg ezt a rendszert.

Pár év múlva legyünk olyan helyzetben, hogy kimondhassuk a Felvidéken: Most, vagy soha!