ILLIBERÁLIS

Papp Sándor: A „nem igazi” melegek védelmében szólok 2024. ápr. 6.

Undorodom az álságos dumáktól, amikor álkeresztények felülnek a morálléghajóra és onnan dobálják a dogmáikat a pórnépre. Az ilyenekkel nem lehet az élet valós dolgairól beszélgetni, ezért az ilyenek nyugodtan befejezhetik itt a cikk olvasását.

Na, most, hogy már egyedül maradtunk, beszélhetünk a buzikról, homokosokról, leszbikről, homikról, gayekről, homárokról, melegekről, egyszóval a homoszexuális embertársainkról.

Akinek nincs ilyen hajlamú ismerőse, barátja, szomszédja, az vagy hazudik, vagy azért nincs neki, mert ő az!

Faluhelyen a kisközösségek mindig meg tudták oldani a saját belső dolgaikat. Ha valaki lerobbant, nem lett hajléktalan, a falu vigyázott rá, támogatta. 

Ha valakiről kiderült, hogy meleg, nem négyelték fel, nem közösítették ki, de nem is kérték, hogy rendezzen egyszemélyes Pride-t a saját jogai érdekében, hanem simán elfogadták és úgy kezelték az illetőt, mint teljesértékű embert, hiszen az is volt.

A mai, ultramodern világunkban, ahol a meleglobbi olyan agresszív nyomulással tarolja le a társadalmaink minden szegmensében a normalitást, csak azt érik el, hogy ellenállást váltsanak ki a többségi társadalomból, holott az emberek túlnyomó része abszolút toleráns a homoszexuálisokkal. Ráadásul ez az erőszakosság odáig fajul, hogy a saját köreikben okoznak károkat azoknak, akik „normális” melegek, azaz nem verik nagydobra a magánéletüket. Nem titkolják, de nem is hangoztatják fennen, hogy márpedig ők büszke melegek, akiket megillet a falunapon egy külön mobil wc.

A meleglobbi feketeövesei nincsenek tekintettel a vidéken, a kisközösségekben élő társaikra, akiknek koránt sincs annyi lehetőségük „kiteljesedni” ebbéli mivoltukban, hiszen zárt közösségekben élnek és nem igazán előnyös a számukra sem, ha minden nap szembesülnek a helyzetükkel, vagy az életkörülményeik szembesítik őket a másságukkal.

Így hát ők mindenféle allűrök nélkül élig a meleg mindennapjaikat és az ajtók mögött hagyják a magánéletük ezen részét. Valahol ez lenne a normális életforma a számukra is és a közösségük számára is.

A gond az, hogy ezek az egoista, önjelölt buzivezérek erre magasról tojnak, nekik a saját önmegvalósításuk fontosabb, mint a korrekt jogi képviselet.

Amúgy is, hol vannak már azok az idők, amikor a Kék Osztriga bárral lehetett poénkodni. Ma már az ilyen jelenetek bele se kerülhetnek egy Netflix-sorozatba, ahol Rómeó Júliája egy néger csaj. Én már csak a Ku Klux Klán modernesített változatát várom a haladár művész uraktól… de ez egy másik téma.

Mindnyájunknak van „normális” meleg ismerőse, akikről tudjuk, hogy melegek, és ők is tudják, hogy tudjuk. Nem tárgyaljuk ezt naponta, minek is, az a lényeg, hogy egészség és boldogság legyen, akkor teljesértékű az életünk.

Éljük egymás mellett a toleráns életeinket és ez így van rendjén.

Nem kell mindig se moralizálni, se buziskodni és akkor – Marco Rossi is megmondta… J, – minden rendben lesz.