ITT A PIROS, HOL A PIROS

Papp Sándor: A szlovákiai magyar társadalom tényleg erős közösséget alkot? 2024. jan. 5.

Igen, szlovákiai, ugyanis a felvidéki kifejezést a szavazóképes, felnőtt magyarok maximum egyötöde használja. Mielőtt ezen elkezdenénk hőbörögni, meg lehülyézni a többieket, lépjünk gyorsan tovább, mert éppen ez a felsőbbrendűségi, kioktatós stílusunk volt az egyik okozója a mostani helyzetünknek.

Ugyanis azzal, hogy lenéztük, lehülyéztük a nemzettársainkat, épp azt értük el, hogy eltávolodjanak tőlünk, „koszorúzóktól”.

Aki még most sem érti, az kukkantson már be kisMagyarország társadalmába, ahol szabad magyarnak lenni, mégis a magyarok fele pusztán „lakos” meg „fogyasztó”, szinte semmilyen nemzeti öntudattal.

A lényeg tehát, hogy mi itt, akik „kettős elnyomásban” élünk és a határon túli magyar közösségek közül a legkisebb fogyást „produkáltuk”, szóval mi itt a Felvidéken / Dél-Szlovákiában aránylag jól tartjuk magunkat.

Ezt a tényt Orbán Viktor miniszterelnök is megerősítette a legutóbbi MÁÉRT-on, amikor a politikusaink megfeddése során kiemelte, hogy amúgy mi egy erős közösség vagyunk, de mivel a politikusaink gyengén teljesítenek, majd elgondolkozik, hogy hogyan segítse a jövőben a közösségünket.

Ez a mondat elsikkadt a médiáinkban, pedig ez egy selyemzsinór volt a regnáló politikai csapatnak, szőröstül-bőröstül.

Mire túl leszünk a farsangi bálokon és a húsvéti kijózanodáson, nyakunkon a köztársasági elnökválasztás, a pártelnökünk lesz az elnökjelöltünk, mármint a Magyar Szövetség jelöltje. Csapdahelyzet ez, hiszen az elmúlt évek elnökválasztásain egyedül a Csemadok elnöke hozott elfogadható eredményt, a többiek (Bugár, Menyhárt) szereplése destruktívan hatott a közösségünkre.

Forró Krisztián sincs könnyű helyzetben, mert ha esetlegesen gyengén teljesít, azzal elkedvetleníti a választót az azonnal következő EP-választástól és magával ránthatja a Berényi /Nagy páros brüsszeli álmait

Na, és akkor azt a bizonyos selyemzsinórt biztos, hogy meg fogják rántani Budapesten…

A kérdés ekkor majd az lesz, hogy ki az a személy, vagy melyik az az intézmény, aki és/vagy ami átveszi a felvidéki magyar közösség irányításának legitim eszközét az anyaország kormányától. Írhatnám azt is, hogy ki fogja koordinálni a támogatás elosztását, de ettől sokkal fontosabb, hogy

ki lesz az, aki újraépíti a közösségi érdekképviseletet abból a rengeteg épen maradt téglából, amelyek a falusi Csemadok szervezetek, polgári társulások, cserkészcsapatok, egyházi intézmények jelentik.

Ugyanis ha valamiért erősek vagyunk, akkor az kizárólag a helyi önkéntes „szent őrülteknek” köszönhető, akik soha nem látnak egy centet sem, sem a párt, sem az országos szervezeteinkhez eljuttatott magyarországi meg szlovákiai milliókból (mert azokat a vízfejek költik el önmagukra), és mindezek ellenére saját erejükből, sokszor a saját pénzükből védik a végvárainknak számító szórványfalvak magyarságát, vagy élesztik újra erőre a tömbmagyarságban elpunnyadt kisközösségeket.

Erősek vagyunk, de ezzel az erővel sokkal többre is képesek lennénk, ha a politikai elit nem csak választástól-választásig bukdácsolna,

hanem képes lenni stratégiában és koncepcióban gondolkodni, valamint hinni a szakmai munkában.

De nem képes, és ezért eléggé borúsak a kilátásaink 2024-re itt, a Felvidéken. Ne legyen igazam!

nyitókép: Szövetség/Facebook