LESZ, LESZ, LESZ

Papp Sándor: A világtörténelmet döntheti most el a felvidéki magyarság! 2023. aug. 31.

Túl szenzációhajhász a cím? Akkor gondoljuk végig, amolyan kocsmalogikával.

Grafikonokat meg százalékarányokat kellene most idecitálni, de azok nélkül is tudjuk az elmúlt hetek jóslataiból, felméréseiből, hogy a patrióta és normalitáspártiak meg a globalista balliberálisok nagyjából egálban lennének a parlamentben. A felmérések túlnyomó részében a Szövetséget nem mérték a parlamentbe, kivéve azt az egyszeri 5,3%-ot.

Ha tehát a Szövetség egy huszáros hajrával, váratlan kreativitással megspékelt kampánnyal megugraná a lécet, akkor a bejutott magyar képviselőkön múlna, hogy melyik oldalt támogatná a kormányalakításban.

Volt már olyan anno, hogy amikor Bugárék bejutottak és elindultak tárgyalni XY-ékhoz, onnan már valaki épp visszafelé tartott, aki helyettük akarta lezsírozni a dolgokat. 

Ördögi ez a már-már feledésbe merülő történet, pedig nagyon is evilági a sztori…

Nagy valószínűséggel most is meghatározó szerep várna az akkoriban (is) túlbuzgó politikacsináló egyénre, de most már egészen más minőségben tehetné ezt, amolyan összekötő kapocs szerepet szánna neki a szlovákiai szinttől több emelettel magasabb színvonalon működő világpolitika meghatározó, közei szereplői.

Ebben az esetben nem kellene attól tartanunk, hogy esetleg olyan magyar képviselők döntenének el fajsúlyos, a világpolitikában is fontos dolgot, akiknek ez túl nagy feladat lenne, hiszen ilyen helyzetben az ő szerepük kimerülne a csendestársi pozícióban, és az említett magasabb szinten eldöntött dolgok illedelmes megszavazásában.

Olyan lenne ez a helyzet, mint volt 1998-ban, amikor az MKP-t is ezer módon segítette a Nyugat (és ó igen, Gyuri bácsi is!), hogy mindenáron le kell győzni a bunkó Mecsiart, mert kell Szlovákia piaca a nyugati karvalytőkének, amiért be voltak ígérve a demokratikus üveggyöngyök. Úgy is lett.

Most szinte ugyanott tartunk, azzal a különbséggel, hogy a fizikai tulajdonunkat, a testünket (lásd a műanyagkaját nonstop ontó élelmiszerláncokat, autógyárakban robotoló szalagmunkásainkat) már 98-ban megvették, most a lelkünk következne a liberális woke, gender és bevándorlás politikájukkal. Na meg azzal a különbséggel, hogy most a talmi üveggyöngyök helyett, valódi értékeket kapnánk a döntésünkért, a saját sorsunk feletti hatalmat. Ettől pedig nincs nagyobb érték!

Ezt a szörnyűséget, a lelkünk és a jövőnk teljes elrablását gátolhatjuk meg most, mi felvidéki magyarok!

Gondolja át mindenki ezt a fenti mondatot még egyszer: vagy elvisz minket a liberális ördög, vagy a magyarok Istene segítségével óriási tettet hajtunk végre a Kárpát-medence népeinek megmentésében. Erről szól a szeptemberi választásunk.

Ezért kellene a Szövetségnek gőzerővel felrázni a népet.

Szép dolog a kampányban az ingyenes fogorvosi ellátás ígérete, de ha az ilyen közhelyes szlogenek miatt elbukunk és fűbe harapunk, akkor majd hiába fáj a fogunk egy normálisabb életre, már késő lesz.

RAJTUNK MÚLIK AZ ÉLETÜNK IRÁNYA!

Normális vagy aberrált lesz a gyerekeink élete.

Békét akarunk vagy a fiaink halálát fogjuk látni az ukrán harcmezőkön.

Biztonságot akarunk vagy migráns férfiak terrorjától retteghetnek a lányaink, asszonyaink.

Fejlődést és jólétet akarunk, vagy fegyvereket gyártsanak a pénzünkből továbbra is.

Ezek a valós és időszerű kérdések, amiket fel kell tenni és el kell juttatni a válaszainkat a választókhoz.

Ahogy Dodink énekelte: nincs hova hátrálni, nincs hova átállni!

A mérleg nyelve lesz a Szövetség, ha bejut a parlamentbe, vagy a méreg nyelve lesz a meghatározó stílus az esetleges bukás utáni közéleti haragszomrádban. Ez itt a kérdés.

Tényleg a világpolitika irányát határozhatjuk most meg a szavazatunkkal, ugyanis ha egy patrióta koalíciós kormányt segítünk tevékenyen megalakulni, azzal erősítjük a V4-et, ösztönözzük a cseheket és a lengyeleket is a saját, elkövetkező választásaikon, továbbá meggátoljuk a háborúpárti Nyugat további tobzódását Szlovákiában.

A felvidéki magyarok lehetnek korunk békecsinálói, amely kihat majd világpolitikára.

Talán még nem késő változtatni a langyos kampánystíluson, mert az alacsony részvételben bízni, arra alapozni az eredményességet, több mint hiba.

nyitókép: ma7.sk