LÓSZART, MAMA!
Papp Sándor: Az EU-tagság nettó veszteség!
2024. márc. 13.
Kezdjük az egyetlen előnnyel, a határok átjárhatóságával, az úgynevezett schengeni övezettel. Úgy hazamenni, hogy a határon nem állítanak meg, nem vámoltatnak, igencsak kellemese érzés, de nem több.
Illúzió azt hinni, hogy a határok megszűnésével egyesült a magyar nemzet. Nem egyesült, mert 1 cm-re a határon belül továbbra is Szlovákia van a diszkriminatív kisebbségpolitikájával, amit amúgy már észre se veszünk, megszoktuk, illetve inkább megszoktatták velünk a politikusaink a történelmi eredményekkel…
Amúgy pillanatok alatt elillan schengen is,
elég hozzá egy Covid-járvány, Globsec-rendezvény, migránsáradat és azonnal visszarepülünk a múltba.
Ennyit hát az „előnyökről”.
Ki hallott már híreket arról, hogy Szlovákia mennyi tagdíjat fizet be a közös kasszába? Nos, kösse fel a gatyáját, aki a napi hírek között ilyen információt akar találni. Millió „szakvélemény” ömleng arról, hogy micsoda előnyei vannak az EU-tagságnak, hiszen mennyi támogatást kapunk Brüsszeltől.
Először is, ha én valamilyen egyesületbe tagdíjat fizetek, akkor ott nem csak kötelességeim, hanem jogaim is vannak, de ezt inkább most hagyjuk. A lényeg, hogy a befizetett összegből kapod vissza a „támogatást”, amit
neked nagyon meg kell köszönnöd, meg mindenféle táblákkal kell megjelölnöd, hogy „Ez a projekt az EU-támogatásával készült”, miközben a TE pénzedből készült!
Lengyelországban készült egy kimutatás, miszerint a támogatások több, mint kétharmada visszamegy a nagy német vállalatoknak, ugyanis csak ők nyerhetik meg a nagy EU-projektek kivitelezését.
Jó, mi?!
A mezőgazdasági támogatások messze a nyugat-európai gazdák támogatási összegei alatt vannak, a kistelepülések infrastruktúrája (szennyvíz, vízvezeték, földgáz) sok helyen még a 80-as évek szocialista szintjén van, azaz nincs kanalizáció, vízvezeték vagy vezetékes gáz a falvakban, mert az EU támogatási rendszere olyan, hogy a kis falvak nem részesedhetnek belőle, kivéve ha rendelkeznek gettóval, mert arra van egy külön csomag, amit pozitív diszkriminációnak hívnak, és ilyenkor meg kell a szívnek szakadni…
Aztán van itt még egy dolog. A támogatások lehívása, azaz valós felhasználása. Itt ugye Brüsszel mossa kezeit, mert ő adná a pénzt, csak hát a szerencsétlenkedő tagállam nem képes azt elkölteni.
Lószart, mama! (copy by Fletó őszödi beszéde – részlet)
Olyan módon csűrik-csavarják a brüsszeli bürokraták a dolgokat, hogy minél több pénz maradjon a kasszájukban és az nekik azért jó, mert akkor nem fejlődik túl gyorsan a lesajnált keleti (meg déli) tagállam, és akkor nem jelent konkurenciát a nagyobbaknak,
ugyanis ha továbbra is csóróbb a keleti ápolónő vagy villanyszerelő a saját hazájában, mint a német, az osztrák, a francia, akkor a keleti melós csak elindul nyugatra több pénzt keresni, és az mindenkinek jó.
Aha, jó. Így esnek szét a családok, közösségek a szülőföldünkön. Így nem teszik rendbe saját maguk részére Hollandiában, Írországban élő fiatalok az elhunyt nagyszüleik megüresedett házait, hanem inkább eladják a Tátrából leköltöző „naccsaládoknak”, akiket örömmel küldenek ide, délre.
Aztán majd ha sokan lesznek, akkor lehet kapni EU-támogatást a falunak kanalizációra.
Ki van ez találva, kérem szépen.
Örök időkre az Unióval, és soha másképp! – kék alapon, sárga betűkkel. Csak a színek változnak időnként…