ITT A PIROS, HOL A PIROS

Papp Sándor: Azonnal itt a karácsony! 2025. okt. 21.

Egyelőre még a raklapnyi mécsesek nyerik a csatát a szűk folyosókon, de az eladatlan húsvéti nyulakból újrahasznosított csokimikulások hada már ott vár támadásra készen a raktár bejáratánál, hogy november 2-án egészpályás letámadással beterítsen minden talpalatnyi helyet a macskaeledelek és a toalettpapírok között.

Az eladókat már kiképezték, hogyan legyenek immunisak a napi 12 órányi Mariah Carey ellen, az automata pénztáraknál segédkezők is megkapták a négy darab piros sapkát, amelyeket majd kötelezően viselniük kell Szenteste délutánjáig, azaz a kizsákmányolásuk utolsó percéig.

Az emberek még javában szidják egymást a világhálón és a kereszteződésekben, hiszen hol van még a műmájer ájtatosság ideje. A gyerekek még félelem nélkül rosszalkodhatnak, mert a „nem hoz semmit a Jézuska, ha…” szülői zsarolás ideje még nem jött el.

Az élelmesebb felnőttek viszont már régen megrendelték Kínából az adómentes, filléres ajándékokat, abban a reményben, hogy azok időben megjönnek majd. Csak szólok, hogy nem fognak megjönni, úgyhogy lehet izzítani a B-tervet, azaz a last minute leárazások fürkészését a haszontalan dolgokért.

Mindenkit megelőzve, a nagymamák a legnagyobb stratégák, mert ők már bespájzoltak a sütőporból, cukorból, lisztből, hogy bőségesen ellássák majd a családot a specialitásaikkal.

Most éppen diót törnek és a befőtteket ellenőrzik a polcon.

És most gondoljon mindenki előre a friss krumplisalátára, a szárítottgombás káposztalevesre, Dani (tetszőleges név behelyettesíthető) karácsonyi háziostyájára és a mindig indokolatlanul sok mézes-mákosgubára… meg arra, amikor a Reszkessetek betörők reklámszünetében pánikszerűen magába önt két köbméter krumplisalátát, egyenesen a hűtőből!

A domboldali fiatal fenyőfa még nem is sejti, hogy hamarosan a családi házak hátsó teraszán találja magát, egy igazi thriller epizódszereplőjeként, ahol előkerül a balta, a fűrész, majd heves káromkodások közben vér fröccsen fiatal törzsére, ordítás kánonban, narancssárga láda az autóból („…összevérezted az üléseket is, tudtam, hogy ez lesz, mert neked a szomszédba kellett elmenekülnöd és innod a hülye Józsival reggeltől, én meg ott esek össze a konyhában a sok munkától! Na, mutasd, had kötözzem be… lányom vedd ki a sütőből a bejglit, most azonnal, mert ha megreped, agyonváglak benneteket a szeretet ünnepén!”), hogy aztán, ha már mindenki lenyugodott a …csába, akkor végre el lehet kezdeni felrakni a fára a fényfüzért.

Melyik barom rakta el januárban így az égőket, ezt képtelenség kibogozni!!! Te édesem, te raktad el…

Karácsonyig még sok időnk van, úgy gondoljuk a rohanó világunkban, hogy még bánthatjuk egymást ezerrel, azt még addigra ugye elfelejti a Jézuska, és mi azt hisszük, hogy elég lesz azalatt a két nap alatt jónak és szeretetteljesnek lennünk.

Igen, két nap, mert a harmadikon már belefáradunk a meghittségbe, meg az összezárt családi szeretetbe, meg hát Istvánt is meg kell ünnepelni a friss szilvapálinkával és olyankor már hamarabb eljár a kéz minden irányba, általában a gyengébbek felé…

Megmagyarázzuk magunknak, hogy ez már csak így van… a férj mindig halogat és menekül… a gyerek, az apját látva szintén lusta és felelőtlen… a távoli rokon legjobb tulajdonsága, hogy egész évben távol van… 

egyedül a nagymama a stabil pont, mert nála egész évben nem fogy ki a szeretet és a sóssütemény a konyhai kistálból, 

mi meg ott sorakozunk a vitrin duplaüvegében ezeréves igazolványképeinkkel, mert a nagyinak így vagyunk virtuálisan a szívében minden nap.

Nem tudom, hogy csinálják a nagymamák, de szerintem ők az igazi Jézuskák, mert ők maguk a szeretet, a megbocsátás, a segítőkészség és az összefogás. 

Szerencsések azok a családok, ahol még ott ül a nagyi az ünnepi asztalnál, 

illetve dehogy ül, mert tálal, leszed, szeletel, tálal, kávét főz, diólikőrt önt, egy gyűszűnyit a gyerekeknek is, aztán mosogat és elpakol és csak akkor ül le, amikor mi már indulnánk haza, de akkor meg megintcsak csomagol, aztán lopva százasokat nyom a kisunokák kezébe, és puszit lehel az arcukra.

Jézuska, sorry, hogy ilyenek vagyunk, mi gyarló és mindig nyugtalanul siető emberek.

Rohanunk, menekülünk önmagunk csendje elől, mert félünk meghallgatni saját magunkat, pedig ez lenne a legfontosabb: megállni és csendben meggyónni önmagunknak önmagunk gyengeségeit. 

Nem a bűneinket, mert ha nem öltünk meg testet vagy lelket (!), akkor nem vagyunk bűnösök, maximum hibáztunk, tévedtünk, elfáradtunk, de mindent helyre lehet hozni kellő empátiával, szeretettel és megértéssel.

Igen, a szelíd szeretet az, ami két karácsony között jelen kell, hogy legyen az életünkben, szépen elosztva, és akkor a szeretet ünnepe nem egy erőltetett torzó lesz bennünk, hanem az igazi kiteljesülés, mert Jézus maga a szeretet.

Utóirat

A Reszkessetek betörőket az év bármelyik napján megnézhetnénk az interneten, de nem tesszük, hanem karácsonykor a vacsorát/ebédet a tv-műsorhoz igazítjuk. Vajon miért teszünk igy?? Érdekelne…