CINK

Papp Sándor: B, mint billog 2024. dec. 11.

„A … seuteo vassal béllyegec seuttettenec”

(Amos Comenius: Janua linguae Latinae reserata aurea, in hung. lingvam translata per Stephanum Beniamin Szilágyi. Kolozsvár 1673.)

Nos, így volt ez a középkorban is és így van ez mai is. Rögtönítélő bíróságok, asszonyságok, férfinépek, kortól, kórtól és miegyébtől függetlenül sütötték a billogot a homlokra annak, akit kipécéztek.

Nem volt apelláta!

B, mint bűnös! – mert úgy döntöttem, mondta a nagyúr vagy az a sarki kofa arra, aki az útjában állt.

Nem, nem azért, mert tényleg bűnös volt a múltban, hanem azért, hogy a jövőben is az legyen, örök életére. Nem kaptak az ilyenek esélyt sem az újrakezdésre, sem a bizonyításra, hogy teljes értékű életet élhessenek, már a kor körülményeihez képest.

Nincs ez másképp ma sem. 

Stigmatizálni, elítélni bárkit lehet, sőt a modern kor eszközeivel ez legalább annyira fájdalmas, mint a középkori tüzes vas.

A közösségi oldalak posztjai alatti kommentekben százezrével hemzsegnek az inkvizítorok, akik pillanatok alatt stigmatizálnak bárkit, aki az útjukba kerül, legyen az színész, politikus, vagy egyszerű földi halandó – ez a mai modern pletykafészek.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ne legyenek kritikus hangok bármilyen témában, hanem arról, hogy ezek nem viták, hanem szimpla köpködések. Észre sem vesszük már, hogy a normális vita teljesen kiveszett az életünkből, helyette van verbális okádás, kloáka szétkenése, alja szintű odamondogatás. Ez az életünk! Abban az esetben, ha ettől a szinttől magasabbra merészkedik bárki is, azt azonnal a sárba tiporják.

Így nehéz értelmes vitákat folytatni, akár a Magyar Szövetség Fb-oldalán, akár a Piros7es cikkei alatt is, hiszen csak egymásnak feszülés van mindenhol, minden mennyiségben, nem beszélve a trollok hadáról.

Nos, mielőtt nyavalygássá silányulna a fenti gondolatfüzér, inkább a megoldásokat kellene keresnünk közösen, a felvidéki magyar közéletünk kiszellőztetése, felfrissítése céljából. Talán sokkal több, élénk szakmai vita kellene egy-egy sajtóorgánum szervezésében, mert a véget nem érő monológokra már nagyon kevesen kíváncsiak. Talán lazább, de attól még értelmes beszélgetős műsoruk kellenének, amelyek eljutnak a húszas-harmincas generációkhoz is, hiszen ők a jelen és a jövő választópolgárai és a közösségünk alakítói.

Több értelmes vitát és kevesebb sárdobálás javasolnék tehát mindannyiunknak.

Persze illúzióim nincsenek, az istenadta nép szereti a nyilvános kivégzéseket, az égett hús szaga mámorosan hat a tömegekre, hogy aztán akit elevenen égni szeretnek látni, valóban boszorkány vagy lator, az már őket egyáltalán nem érdekli. Aljas ösztönvágyaik kielégülnek, ha valakit elpusztítva látnak, mert sekélyes életükben ez az örömforrás marad csak.

Miközben ezeket a sorokat írom, körülöttem XXII. század van…