CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Papp Sándor: Békéért kiáltó egykori hippik, hol vagytok!? 2023. jún. 19.

A napokban hunyt el egy adott korszak ikonikus alakja, a Hair című film főszereplője ….., akinek az említett filmben, a híres-hírhedt asztalon táncolása örökre beégett mindannyiunk agyába, mert egy szimbolikus tiltakozás volt az a tánc és a csilláron való hintázás egy adott kor dekadens politikája ellen.

A piszkos amerikai politika a vietnami háborúban csúcsosodott ki, ahol amerikai fiatalok tízezrei haltak meg. A hippi mozgalom békepártisága volt az egyik társadalmi reakció erre az észveszejtő szörnyűségre, amely a Hairben is hangsúlyos részt kapott.

Aztán a hetvenes és a nyolcvanas évek Európájában a fegyverkezés ellen jött létre olyan hatalmas békemozgalom, amelyre azóta sem volt példa sehol a világon.

A hippik és a békemozgalmárok azóta élemedett korú nagy-, és dédszülők és lassan itt hagyják az árnyékvilágot, de nincs utánuk egy olyan generáció, amelyik felvenné a hippijeles zászlót a vérrel áztatott földről és elindulna a mostani dekadencia ellen tüntetni.

A nyugati társadalmakat olyan szinten kilúgozták, vagy/és kordában tartják a legrafináltabb módszerekkel, hogy boldog együgyűségben ülnek abban a vízben, melyet fokozatosan forralnak fel alattuk. A sorsuk tehát az lesz, mint annak a bizonyos kísérleti békának a lassan forralt vízzel, azaz eg fognak főni benne.

Az elmúlt 33 év mérhetetlen károkat okozott a keleti országok társadalmaiban is, de mi még megmenthetjük önmagunkat, ha teret adunk a békevágyunknak, a tiltakozásunknak az újkori rabszolgatartó globális társadalmi rendszerkísérletek ellen.

Az kevés, hogy mindenki kívülről szurkol Magyarországnak, hogy majd csodát tesz, mert félő, hogy megint egy elbukott szabadságharcba szalad bele, ha egyedül marad ebben a küzdelemben. 

A környező keleti országok társadalmaiban fel kell ébrednie az aktív szolidaritásnak, mert különben a globalista politika lenyel mindenkit szőröstől-bőröstől.

Ha annyira erősek lennénk, - mi felvidéki magyarok, - mint amilyen gyengék vagyunk, talán nekünk is kezdeményezőknek kellene lennünk ebben a küzdelemben, amolyan híd szerepünk lehetne egy összkelet-európai mozgalomban, hiszen a magyar anyanyelvünkön kívül bírjuk a szláv nyelvek nagy részét (a román azért elhanyagolható, mert rájuk soha, semmilyen körülmények között nem lehet és nem is szabad számítani).

Lehet, hogy (képletesen) nekünk kellene csapatostul felmászni a globalista partyk puccos asztalaira és lerugdosni onnan a kaviárt, mert ezek már nem értenek a szép szóból.

A kommunista diktatúrákon edződő keleti népek erkölcsi tartása sokkal erősebb, mint az 1945 óta, a mindenféle jólétben elkorcsosodott és elpuhult nyugati népeké.

Voltunk mi már minden az életünk során itt Kelet-Európában, hippik még nem.

Jöjj el napfény!...