ZSÍR

Papp Sándor: Berényi barátok közt 2024. máj. 31.

Egyszer „volt szerencsém” nekem vezetni a távolkeleti OT-ra, ami azt jelentette, hogy nem ihattam.

Akkor szembesültem egész úton hazafelé Berényi borszeretetével és nótás kedvével, amiben ott volt egy jóadag életigenlés.

Nem voltunk akkor (még) barátok, „csak” párttársak, az egyesült MKP-ban, és ugyebár én, mint Együttéléses, ő mint FMK-s, elméletileg távol kellett, hogy álljunk egymástól.

Aztán kiderült, hogy rengeteg a közös érintkezési pont közöttünk. Innen már csak egy lépés a „Túl a barátságon” – poén, de az túl olcsó lenne.

Érdekes figurája volt ő az egyesült MKP-nak. Valahogy nem tagozódott be igazából egyik szekértáborba se, ugyanis nem volt rá szüksége, értette és tett a dolgát.

Emlékszem, amikor külügyi államtitkárként fogadta a losonci szlovák barátainkat a külügyben. Semmi „sztáralűrség” semmi kivagyiság. Egy srác volt közülünk, aki tette a dolgát.

Aztán jóval később, amikor pártelnök volt, tett egy nem hivatalos látogatást a tanácsadójával Kalondán, ugyanis akkor már gyakran jelent meg sommás vélemény a tollamból a Felvidék.ma oldalon és megtisztelt azzal, hogy beszélgetni akart velem egy s másról…

Jóska úgy közülünk való, hogy „közülük” mindig kilógott valahogy…

Semmilyen korrupciógyanús esetet nem tud ráhúzni senki. Nem dörgölődzött senkikhez, hasznot remélve, amit elért, a maga erejéből és tudásával érte el.

Amikor elnöknek jelöltettem magam, azért, hogy a visszalépésemért bizottságot kapjak a párt keretein belül, munkavégzés céljából (én, hülye, dolgozni akartam többedmagammal), akkor ott a kongresszuson „felidegesítettem”, ugyanis nem szokott hozzá, hogy mások belenyúljanak az eltervezett stratégiájába, de végül aztán megenyhült, felülkerekedett benne a csapatszellem, s ez fontos és jó tulajdonság.

Azóta számtalanszor beszéltünk, a jómultkor Tornalján, és tanácsot kért tőlem. Nem derogált neki ezt megtenni, mert tudja, hogy ebben a korban, amelybe kerültünk, már nincs alá-felé rendeltségi viszony, hanem bajtársiasság van.

Jóska most harcra készül és nem nyugdíjba, Jóska ugyanis ilyen. Keresi a kihívásokat és imádja megharcolni a harcait, s ha mindez a közösség hasznára válik, akkor ez egy igazi win-win helyzet.

Jóskának ott a helye az EP-ben, mert harcos típus, aki ráadásul érti a dolgát.

Szedjük már össze magunkat, hogy ne maradjunk szégyenben a Felvidéken!

Kell egy magyar tőlünk, Brüsszelbe!

Hajrá Berényi Jóska!

Hajrá Felvidék!

nyitókép: Virsinszky Tamás/ma7.sk