ZSÍR

Papp Sándor: Csak egy perc az életünk… 2023. dec. 8.

Mennyire szubjektív az idő érzékelése más-más élethelyzeteinkben. Van amikor egy perc végtelen hosszúnak tűnik, van amikor csak egy pillanatnak, holott mindegyik esetben hatvanszor ugrik az a mutató.

Egy perc csak a lopott randevú, de a szerelmeseknek végtelen idő, mert az ölelésben elmerülve találnak végre utat egymás szívéhez.

Egy perc csak a meccs hosszabbításának utolsó perce, de ha vesztésre áll a csapatod, akkor röpke idő a kívánt győzelemért, ha viszont győzelemre álltok, akkor irdatlanul sok ez a múlni nem akaró idő.

Csak egy perc, amikor elhagyja a pici test az édesanyja méhét, hogy emberré válva elinduljon az élet rögös, de boldog útján. Micsoda boldog perc ez egy családnak, hiszen a jövő született meg.

Csak egy perc, amíg az orvos szakszerűen eltávolítja a halott magzatot a testből és megállapítja a szomorú tényt. Micsoda fájdalmas perc ez egy anyának és az apának is, hiszen abban a percben meghalt a boldog remény.

Egy perc, amíg felhörpinted a reggeli kávét, hogy indulj. Tanítani, javítani vagy éppen fát hasítani, kit hová sodort az élet, hogy hasznos tagja legyen a családjának és a hazájának, vagy éppen szenvedjen minden percben a rossz életútja miatt.

Csak egy perc, amíg kimondja, hogy mehetsz, s ebben az egy percben omlik össze minden, mit addig gyarló és reszkető kezeiddel építgettél, hogy kedve legyen megöregedni teveled.

Egy perc, amíg állsz a pirosnál és előveszed a mobilodat, hogy görgesd a végtelenségig a hírfolyamot, mint egy eszelős őrült, aki ezt a talmi értékű kielégülést keresi az aberrált világában, s csak akkor hagyod hirtelen abba, amikor a hátad mögött már dudál a kocsisor.

Egy perc, amíg leengedik a koporsót a sírba, a kántor hangjának és a gyászolók sírásának kíséretében, hogy aztán a toron szép emlékeket idézzenek fel a rokonok a megboldogultról, mert a rossz emlékek most fájnának…

Egy perc, amíg megmented az utcára kirakott, vacogó, csuromvizes kiskutyát, hogy aztán millió percnyi örömöt szerezzen neked és a gyermekednek a végtelenül hálás szeretetével.

Csak egy percre állsz meg a kocsiddal, hogy kiszállj és gyönyörködj a naplementében. Elővennéd a telefonodat, hogy megörökítsd a pillanatod, de nem teszed, mert úgy döntesz, hogy magadban akarod eltenni ezt az egy percet, hogy átérezd a lenyugvó nap erejét.

Egy perc nagyjából az az idő, amíg elérsz a híd közepére. Megfogod a míves vaskorlátot, nézed a mélyben a vizet és átéled a folyó két oldalán lüktető főváros minden rezdülését és elveszel benne, mert elveszni akarsz benne, hogy ne halld a lelked üvöltését.

Elveszni jöttél ide egy kicsit, és mindig ezt csinálod, ha el akarsz tűnni a hétköznapok gyilkos percei elől, s ez olyan jó így neked.

Egy perc, amíg eldöntöm, hogy papírra vetem gondolataimat a sok-sok egy percről, amelyek széthordják az életünket. Leírom, hogy szavaimmal simogassam azokat, akik érző lelkek és értik az üzenetemet.

Most ebben a percben te is gondolj hát azokra, akiket szeretsz, mert ők a te életed, mint ahogy te is az életük része vagy, és reméld, hogy szerelmet és szeretetet kapsz tőlük, mint ahogyan te is azt szeretnél adni nekik, bármi áron.

Tedd hát meg azt a pici lépést: szeress, és akkor szeretve leszel minden percben, s az nagyon jó.

nyitókép: freepik.com