VÖRÖS PROSZTÓ

Papp Sándor: Dikta túra 1978 2025. okt. 11.

Kedves fiatal barátaim (amolyan Mészöly Kálmán stílusban…) most pedig bemutatom nektek a valódi diktatúrát a Gustáv Husák-féle Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Ez már nem a sztálini szovjet tobzódás, vagy a Rákosi-korszak Magyarországon, ahol gond nélkül öltek meg embereket, mondvacsinált okokkal, vagy vitték egyik helyen Szibériába, a másik helyen meg Recskre munkatáborba, „átnevelési” szándékkal például napi 10-12 órában követ törni…

Na, szóval 1978 bármelyik reggele.

Csörög a vekker, álmosan főzöd a kotyogós kávét. A rádióban két állomás van. Vagy a szlovák állami rádió, vagy a Kossuth rádió recseg. Semmi más rádióállomás nincs, hiába tekergeted, max. még Bukarest úszik be, legnagyobb örömödre.

Becsomagolod a pástétomos barna kenyeret, bedobod a táska aljára és indulsz a buszra. Sokan vannak, minimális számú ember jár kocsival munkába. A kocsi, az a hétvégén szolgálja a családot, munkanapokon ott a busz. Vagy a csőalakú régebbi jön, vagy már az újabb Karosa, de az ritkábban, abból kevés van. A busz koszos és tömött, az emberek általában büdösek. A napi tussolás nem szokás, a nőkön olcsó pacsuli szaga terjeng. A „négyesben” kártyacsata zajlik, hátul az ötösben a falusi fickók terpeszkednek peckesen.

Másik buszsofőr van, aki tegnap volt, azt bevitték mert viccelődött, annyit rittyentett az emberekre: 

úgy tolakodnak, mint az oroszok Afganisztánba!

Este bevitték a rendőrök, egész éjjel kihallgatták, a kommunista rendszer elleni izgatás miatt. Nem lehet bírálni a rendszert.

Apropó rendszer. Egyetlen párt van, a kommunista párt. Vannak időnként választások, de mindig csak egy párt egyetlen jelöltjére lehet szavazni. Illetve nem lehet, hanem kell, kötelező. Aki nem megy el szavazni, azt beviszik a rendőrök kihallgatni, mert a rendszer ellen nem lehet sem kritikusan viselkedni, sem ignorálni a parancsait.

A munkahelyen reggelente tízperces politikai tájékoztató és iskolázás zajlik. Az illetékes elvtárs felolvassa a kollégáinak az aznapi újságból a kötelező híreket a kommunista pártról. Csak egy magyar nyelvű újság van, az Új Szó (hoppá!), amely a CSKP lapja. 

Véleménydiktatúra van minden szinten, minden formában.

Írógépet nem lehet kapni (számítógépnek abban az időben még a hírét sem hallották az emberek), csakis bizalmi emberek, azaz a CSKP kiválasztott tagja kaphatnak, mert a rendszer nem engedi, hogy olyan eszközökkel rendelkezz, amelyek segítségével esetleg bármilyen ellenvéleményt papírra vess. A vállalatoknál egyetlen nyomtató van, amely zárva van és csak a megbízott személy kezelheti, nehogy bárki is bármit sokszorosítson rajta, ugyanis a kommunista rendszer még a gondolatodat is ellenőrizni akarná, ha tudná.

Az iskolákban hamisított történelmet tanítanak, amelyet a kommunista történészek és társadalomtudósok állítottak össze a rendszer kívánalmai szerint. Vannak történelmi események, egyéniségek, írók, költők, akiket egyszerűen kihagynak a tananyagból, mert nem illik a rendszer koncepciójába. Apropó, könyvesbolt is csak állami van, ahol csak a rendszer által engedélyezett könyveket lehet árusítani.

Nyugat egyszerűen nincs. Nyugatra nem mehetsz, mert az egy bűnös rendszer és onnan se engednek be senkit. Igen, szögesdrótos kerítés van, de azért, hogy te ne tudj elmenekülni ebből a rendszerből. Egyszerűen nem engednek ki. Aki szökni próbál azt le lehet lőni a határőröknek.

Bár az egyház nincs betiltva, a templomba járást rossz szemmel nézi a rendszer. A vallást egy rossz, avítt és veszélyes dolognak tartja, a papokat ügynökök figyelik a templomban, és jelentést készítenek a prédikációkról.

Apropó jelentés. A rendszer ügynökhálózatot szervez a társadalomban minden szférájában. Ezek az ügynökök lehetnek a barátaid, a munkatársaid, a szomszédod…nem tudhatod, hogy ki az ügynök ezért jobb, ha nem beszélsz nyíltan senkinek, semmiről. 

Valójában folyamatosan rettegésben élsz, mert nem tudhatod, hogy ki és mikor jelent rólad.

Nincs magántulajdon, csak állami. Nem vállalkozhatsz, nem alakíthatsz egyesületet, csak az állam által jóváhagyott és a vezetőségén keresztül működtetett szervezetek tagja lehetsz.

A magánéleted minden szférájában ott az állam, és ha egy millimétert is eltérsz a rendszer által kikarózott útról, akkor azonnal lecsap rád.

Tüntetés? Az Micsoda?! Csoportosulni is tilos. Csak az állam által, a rendszert éltető rendezvényekre lehet (mit lehet, kötelező!) elmenni, mint például a május 1-i ünnepély, a Munka Ünnepe.

Nincs divat. Vannak szörnyűséges ruhák, kollekcióknak nevezett izék, de a fiatalok nem tudnak lazán, divatosan öltözni, mert nincs miből. Ha esetleg valaki varr otthon magának vagy a barátainak, ami túlságosan kirí a környezetből, akkor azt leállítják, mert nem szeretik, ha valaki más.

A másság (a szó normális értelmében) nem tolerálható.

Napestig lehetne folytatni a rengeteg anomáliát, de talán ennyi is elég egyelőre. Ennyi is összehasonlítható a mai „diktatúrának” nevezett magyarországi vagy szlovákiai viszonyokkal.

Ma nincs semmilyen diktatúra sem itt, sem ott, de sok olyan dolog felsejlik sok nyugati államban, amit fentebb felsoroltam. A nyugati jólét egy dolog, de az ottani liberális rendszer bizony erősen hajaz a komcsi diktatúrákra. Na, ezen kellene elgondolkozni, mielőtt nyakló nélkül okádja ki magából a szidalmakat bárki Orbánra vagy Ficora.