A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
028ca387 e932 46a9 9ce9 275856aca933 phpfclmhm

Papp Sándor: Elektromos kisülés 2023. jan. 12.

Bekezdésnek íme egy beszédes adat egyenesen a szlovák médiából. 

Az éves lakossági villanyáram-fogyasztás árát „Diktatúramagyarországon“ 19 nap alatt dolgozza le a fogyasztó, „Bezzegszlovákiában“ 30 nap alatt.

Gondolom, ez azért van így, mert a magyar állampolgárt ostorral veri a Fidesz-kormány, hogy gyorsabban dolgozzon a napi 23 órás rabszolga-robotolás alatt, míg a szlovák demokratikus és korrupcióellenes szabad polgárral nem tesz ilyet az OĽaNO-SaS-Za ľudí-Sme rodina-Hegeraztsemtudomkivagyok-Budajfüggetlenjei-tökömtudjakikmég összeállítású kormány. 

Komolyra fordítva a szót, az a helyzet, hogy Szlovákiában ennyivel többe került a lakossági villanyáram 2022-ben, úgyhogy egyszer és mindenkorra fejezze már be a panaszkultúrát éltető magyarországi honpolgár a picsogást, hogy de hát nektek milyen jó az eurós Szlovákiában. 

Nem jó! Ezért se, meg sok más egyébért se. 

Mi itt nem kaptunk ingyenbenzint 13 hónapon át, és most se kapunk ingyentojást, ingyenlisztet, és azzal se gyertek, hogy hiába van „ingyen”, ha nincs a boltokban, mert nézzetek utána, hogy a rohadék multi szándékosan nem rendel belőle, mert neki azon ugye most nincs haszna, majd eljátssza a vásárló előtt az ártatlant, vagy ráfogja a szlovákok bevásárlóturistákra a hiányt. Szóval ott, otthon is ideje lenne már hazakergetni az összes nyugati élelmiszerláncos multit a francba, mert embertelen profitmilliárdokat visznek ki Kismagyarországról.

Na de vissza a villanyáramhoz és vissza a demokratikus és korrupcióellenes és háborúpárti meg brüsszelnyaló Szlovákiához. 

Ezekben a napokban kapják kézhez az ez évi előleges villanyszámlákat a vállalkozók, vállalatok, intézmények, szervezetek (benne pl. sok-sok felvidéki magyar nonprofit egyesület, amelyik saját ingatlannal rendelkezik, amelyekben egész évben a magyar közösséget szolgáló programokat szervez), továbbá az orvosi rendelők, kórházak, nyugdíjas otthonok és a sor végtelen. Háromszoros, négyszeres, egyes esetekben hatszoros összegek szerepelnek az elektromos művek postázott „halálos ítéletein”. Keresem az ezzel kapcsolatos részletes, magyarázó híreket az interneten, de mivel a szlovákiai média túlnyomó része viszolyog az unortodox gazdaságpolitikától, és a zabolátlan szabadpiac feltétlen híve, csak nyögvenyelősen tájékoztat ebben a témában, 

számukra ez nem botrány, csak amolyan kis kellemetlenség a szabadpiaci tőkefelhalmozás paradicsomi létezésében.

Fontos tudni, hogy a mai helyzet hogyan alakulhatott ki, ezért egy pár lépést menjünk vissza az ország „történelmében”. Nem azért kellett 1998-ban nyerni Dzurindáéknak, hogy megmentsék az országot Vlado szabad(rabló)csapataitól, hanem azért, hogy a sokkal disztingváltabbnak mutatkozó nyugati karvalytőkének passzoljanak oda pár aranytojást tojó tyúkot, amely bizniszek sikere után, kizárt dolognak tartom, hogy Dzurinda és tettestársai bármilyen „figyelmességben” részesültek volna, hiszen olyan, hogy korrupció a Művelt Nyugaton nem létezik…

Eladták hát 2001-ben két német és egy francia cégnek a három regionális elektromos művet (ZSE, SSE és VSE), majd pár évvel később a franciáktól a csehek vásárolták meg azt. 2001 óta tehát, lefölözött haszon gyanánt, hatalmas összegek vándorolnak ki az országból, és hát ugye, milyen jó dolog az, ha csicska vagy a saját hazádban, hiszen így a megtermelt javakat nem az adott kormány osztja vissza neked, lakosnak, a költségvetéséből, hanem a profit a külföldi széfekben landol, hogy ott aztán jódolgukban vegyenek belőle például „három elefántot, az úgyis elfér.” 

Ja! Ki emlékszik még a hisztire, amikor, nem is olyan régen, kiderült, hogy Magyarország bejelentkezett a SSE-ért? Hú, mivolt itt! 

Korcsok verte a tamtamot veszettül, be volt csinálva, hogy a magyarok kihasítanak egy szeletet a drága, többezer éves „pupok sveta” országából. 

Most meg ott tartunk, hogy a saját fajtájukat fojtják meg a dilettáns politikájuk miatt.

A villamos művek a hozzájuk tartozó szolgáltató vállalatokon keresztül olyan vérforraló illetékeket meg egyéb baromságokat számolnak fel a fogyasztóknak, amit nem szégyellnek, és ezek egyáltalán nem szégyellősek. A munkáltatók szövetsége, a harmatgyenge érdekvédelmi szervezetek megint elmondták a saját sirámaikat, de a számla már ott van a címzetteknél, az óra ketyeg és el kell dönteni, hogy kenyeret süt holnap a pék, vagy inkább bezárja a pékséget.

Óriási feszültségek várhatók az elkövetkező hetekben, 

hiszen ennyi pluszpénzt a nyugati rablóknak egyszerűen képtelenek lesznek kifizetni az emberek. Egy szerencséje van ennek a semmirekellő politikai bagázsnak, - teljesen mindegy, hogy melyik oldalon lopják a napot, - hogy ez egy béketűrő nép, mert jobb helyeken ilyenkor már tömegek ostromolnák az elektromos művek irodaépületeit.

Tudták a kormánypárti kutyaütő politikusok, hogy ez fog történni? Perszehogy tudták.

Nem ezzel foglalkoztak, hanem bambán asszisztáltak az űbergenya Sulík Matovič-kiszorítósdijához, aminek az eredménye, hogy Heger egyre soványabb arccal keres 76 várdombi zombit, akik ki akarják még húzni egy darabig a parlamentben a havi ötezres éhbérért.

Tudták ezt az ellenzéki gazemberek, hogy ez lesz? Perszehogy tudták. 

Várták, hogy boruljon a bili, és most majd az emberek nyomorúságos helyzeteiből adódó dühöt akarják felhasználni a saját céljaikra.

Az összes 150 képviselő székébe pont annyi elektromos áramot vezetnék bele, mint a komolyabb villanypásztorok huzalaiban van, és időnként megszavaztatnám a népet, hogy mikor kell beléjük engedni egy kis kakaót. Na, az legalább szórakoztató lenne. Ennyi öröm nekünk is járna, ha már itt kell belepusztulnunk a sorsunkba, a sok választott barom végett.

Könyörgöm, hozzon már valaki Budapestről egy fehér lovat, Cadillac-et ezeknek, aztán üssék nyélbe az üzletet újabb ezer évre!

Ami egyszer működött, az működtetni kell újra, persze csak úgy, ha mindenki a tehetségének megfelelő pozíciót kapja a történetben, mert rend a lelke mindennek.