ZSÍR

Papp Sándor: Élj szenvedéllyel, hogy ne szenvedj éjjel! 2024. jún. 14.

Napi bölcseletek ütköznek sokszor a világhálón szakemberek és botcsinálta filozófusok tollából, fejéből. Két életszemlélet áll egymással szemben.

Az egyik szerint tudatosan kell irányítani az érzelmeinket („engedd el”, „lesz.rom”, stb), a másik szerint pedig hagyni kell, hogy minden érzelemnek szabad utat kell adni („hallgass a szívedre”, „ventilálj”, stb).

Mivel mindenhez is értek… ezért természetes dolog volt a számomra, hogy cikket írok ebben a témában is, minden karót nyelt és merev fazon bosszantására.

Melyik életvitel, gondolkodás és viselkedés tehát a helyes: az irányított érzelmek világa, vagy pedig a szabad érzelmek tobzódása?

Nos, az a kérdés, hogy az „engedd el” – típust preferálók valóban el tudják-e engedni mindazt, amire rámondják, hogy elengedték. Általában súlyos problémák, gondok esetében szokták ezt hangoztatni, hogy fejben már elengedték a dolgokat, azaz lezárták, túlléptek rajta, nem foglalkoznak vele, magyarul nem zavaró tényezők már a terhelő dolgok a számukra.

A kérdés csupán az nagyon halkan, hogy ez valóban így van-e. Tényleg a lelke legmélyebb érzésével tudta megtenni azt a bizonyos elengedést, a józan gondolkodása irányításával? Ha igen, akkor az komoly szintű érzelmi intelligenciára vall, viszont, ha mindez nem így történ, csak áltatja magát az illető az elengedés hamis illúziójával, akkor az a legveszélyesebb állapot, ami történhet vele.

Az ilyen esetekben szokott az önámítás ördögi mellékhatása, lassan de biztosan elindulni a test felé és adott idő után megjelenik a szervi baj, jobb esetben a kezelhető, rosszabb esetben a gyógyíthatatlan…

A fennen hangoztatott elengedés vagy lesz.rás a valóságban nem történt meg, csupán retorikai szinten.

A szenvedélyes emberek sokszor keverednek konfliktusba, mert nem tudják kezelni az érzelmeiket. Ha pozitív hatások érik, akkor madarat lehet velük fogadni, ha lejtmenetbe kerülnek, akkor viszont égszakadás-földindulás a reakciójuk, amelyet a higgadt, józan „lesz.romisták” gyermeteg viselkedésnek tekintenek, és szinte megvetik azt, aki érzelemittas világában éli meg a rá ható impulzusokat.

Mégis a szenvedélyes emberek azok, akik egy adott közösségben, társadalomban mozgatják az eseményeket. Ők azok, akik lázadnak, akiknek az igazságérzetük nagy, szenzitívek és lobbanékonyak.

Ők szokták kezdeményezni a változásokat, mert a nyugtalan lelküket hatja a szenvedély.

Ők a forradalmárok, akiket aztán fel szoktak falni a forradalmak.

A szenvedélyes emberek a focimeccseken a kapuk mögötti szurkolótáborokat erősítik, ők az ultrák, akiknek életük a Csapat, teljes erőbedobással szurkolnak, együtt mennek a mennybe a győzelemnél, és együtt élik meg a poklot, ha kikap a gárda. Nem is értik az oldallelátón üldögélőket, akik szotyolázva nézik végig a meccset és higgadtak.

Szenvedély vagy elfojtott érzelmek, - ez tehát a kérdés.

Bármit csinálsz, csináld szenvedéllyel!

Legyen az munka, politika, párkapcsolat, barátság, sportolás, szórakozás.

Ne ringasd magad az „én elengedtem” hamis illúziójában. Add ki a gőzt, add ki az érzelmeidet, kacagj és sírj, légy inkább gyermeki, de egészséges, mint komoly felnőttként beteg.

Holnaptól foci EB. A legjobb ürügy, hogy szenvedélyes légy. Gyerünk, kattanj be!

nyitókép: Chu Viết Đôn képe a Pixabay-en