A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Volby urna ilustrak

Papp Sándor: Értékrend nélküli választó nem győzhető meg értékekkel 2023. márc. 27.

Bármi is fog történni a közeljövőben a felvidéki politikai palettán, egy dolog biztos, az adott párt sikerének az eléréséhez kellenek a (magyar) szavazók. Persze ha csak 3%+ elérése a cél, akkor kevésbé bonyolult a dolog, de ha az 5%-os küszöb megugrása a feladat, akkor bizony fel kell kötni a slimfites öltönynadrágokat, mert nem kevés az a meló, ugyanis hozni kell a három évvel ezelőtti eredményhez még egy erős +1,5%-nyi szavazót, amely számokban kb. 40 000 további szavazatot jelent, de ez ugye nagyban függ majd az országos részvételi aránytól.

Van szerencsém(?) nap mint nap értekezni Átlag Polgárné Szürke Arankával és drága férjével, Olcsó Jánossal, akik számomra megtestesítik azt a népes célcsoportot, amelyik lassan, de biztosan kicsúszik a felvidéki magyar közösség küszöbe alatt. Ők még természetesen magyar iskolába jártak, de a gyerekeiket – látván a 90-es évek elején tobzódó szlovák nacionalizmus minden báját – már szlovák iskolába íratták, nem akartak ők a barikádokon kelni és feküdni, végül is nem fáj az annyira, ha kicsit szlovákok is lesznek, attól még a konyhában meg a kocsmában magyarul kurjongattak. Aztán persze a gyerekek felnőttek és már a szlovák kultúrkörben élték a mindennapjaikat, törvényszerűen ott sikerült párt is találni mindegyiknek, így az unokák szemeiben már csak amolyan furcsa, utolsó mohikánok a nagyszülők, és fogalmuk sincs, hogy nagyapa – meg akár én is – hogyan kerültünk ide Magyarországról…

Na, a lényeg, hogy a család akkor szavazott utoljára az MKP-ra, amikor '98-ban Mečiart kellett leváltani, de akkor is az asszony már inkább Dzurindára szavazott, mert, mert…

Aztán Bugár feltunningolt imázsa is hatott a választó-fogyasztóra, hiszen színes termék volt ő a gyetvai népviseletben, meg a „dorbý Maďar” szerepjátékával a Most-Hídban.

Termékekre szavaztak ők már akkor is, hiszen az lett eléjük rakva. Itthon a Csemadokkal csak akkor kerültek kapcsolatba, ha valamelyik bálon a férj részegen lefejelte a falra túl alacsonyan felakasztott fáklyás emblémát. A helyi könyvbemutatók, koszorúzások, számukra idegen terep voltak mindig is, 

jobban szerették a vidámságot, mint a komor köldöknézést, múltba való révedést, meg ezeket az intelligenciás izéket…

Aztán, mivel a Dorbý Béla varázsa is lassan, de biztosan megkopott, és hát az utána keletkezett űrt nem igazán töltötte ki egy új, hasonszőrű színes egyéniség a magyar oldalon, a mi embereink elkezdték a szlovák palettán keresni az aktuális kedvenceket. Volt, amikor Ficora esküdtek, aztán jött Kotleba, sőt három évvel ezelőtt Igornak is elhitték, hogy igazat mond. Legújabban Pelle az új sztár a reggeli kávé vagy az esti sör mellett, magyar irányba már nem is tapogatózik semmilyen érzékszervük.

Nos, Arankából és Jánosból több tízezer van a régióinkban, akik így élik a maguk kis életét, mindenféle örökölt, továbbadott értékek nélkül. 

Számukra a heti élmény a Kaufland legújabb akciója, vagy hogy ki esik ki a Sztárban sztárból, 

mert azért még a magyar tévé itt-ott bekapcsolva marad az ebédlőben esténként, de esély sincs arra, hogy Ma7-et, Felvidék.ma-t, vagy Piros7-est olvassanak. Sajnos néha még a Pátria „közszolgálati” rádió beköszön a konyhába, de az csak kellően összezavarja őket az Orbán-fóbiájával, mert nekik Orbán ugyanis jót tett, hiszen onnan hordják 5 literes kiszerelésben az olcsó étolajat, ha kell, ha nem, tehát Orbán ezért jó…

Aranka és János majd választ szeptemberben vagy Pellére, vagy a Republikára, attól függ, hogy ki éri el hangosabban az ingerküszöbüket, amely meglehetősen alacsonyan található. 

A Szövetségről hallottak már, de mivel semmit nem mondtak még nekik, hát semmit nem mond a számukra ez a párt.

Na és itt van a kulcsmondat: semmit nem mondott még nekik ez a párt. Lehet itt szidni Sólymoséknak Gyimesit, hogy populista meg izé, de a hidas retorika már halott retorika, a kutyát se érdekli, főleg úgy, hogy nyilvánvalóan háborúpárti és Putyin-ellenes. A MKP meg megtanulhatná már, hogy az „azért, mert magyarok vagyunk”-érvrendszerrel nem lehet a fent ecsetelt célszemélyeket eredményesen megszólítani, nekik valami más, valami több kell.

Lenne pár működő ötletem, de én aztán el nem mondom! Ingyen… :)