ITT A PIROS, HOL A PIROS

Papp Sándor: Érzések nélküli Szövetség 2024. jún. 21.

Megegyeztek, hangzott el anno, amikor az MKP, a Most-Híd és az Összefogás hosszú tárgyalássorozat után összehozta a Szövetséget.

Megegyeztek a kvótákban, a pozíciók arányában, az elnökség összetételében, a listák állításának mikéntjében, a logóban, a közös központi iroda használatában, és egyéb technikai részletkérdésben.

Megegyeztek, hogy ez egy egyezség lesz közöttük.

Kifelé úgy mutatkoznak, mint Szövetség, befelé pedig a keményen lefektetett feltételrendszer szerint viselkednek egymással.

A politika nem az érzelmek területe, itt jól felfogott érdekek mentén történik az élet, mindenki a saját igényeit tartja szem előtt, és azt próbálja átvinni a gyakorlati politizálásban.

Mindegyik fél számára a legfontosabb cél a bejutás volt. Be kell jutni, mert akkor jó lesz. A bejutás egy pillanatnyi kellemes, közös érzés, amely mindenki érdeke.

Ahhoz, hogy ezt elérje a Szövetség és ennek későbbi hasznát lássa minden érintett, olyan közös tevékenységre lett volna szükség, amely hatékony.

Ezt hívják kampánynak, amely valójában a közös munka prezentálása a nyilvánosság felé, hogy lássa a nép, kik is vagyunk valójában, milyen a viszony közöttünk, és mit üzenünk kifelé, mi együtt, a Szövetség, nekik, a kívülállóknak, de valahol mégis az érintetteknek.

Ahhoz, hogy a Szövetség elhitesse a választókkal, hogy ez egy valódi szövetség, ahhoz nem lett volna szabad kihagyni az egészből az érzelmeket.

Az érzelmek nélküli, szigorú határokat szabó, rideg-hideg szövetség, nem közvetít semmi mást, mint önző számítást, ahol egyik fél igyekszik használni a másik felet a saját céljai érdekében, miközben eljátssza, hogy szövetséget kötött a másikkal.

Ez nem szövetség, ez csak a pillanatnyi érdekek mentén kötött érdekszövetség.

Maga a bejutás tehát azért nem sikerülhetett, mert hiányzott a közös tűz, az érzelem, mindaz, ami emberi, ami lélekemelő, szívből jövő és őszinte.

Érzelemmentes szövetség rideg, számító technikája a bejutás érdekében, - ezt látta a kívülálló, és ezért nem hitte el a szövetséget, ezért nem is támogatta azt.

Van-e tanulsága az esetnek? Igen van: érzelmek nélkül minden csak üres és hamis és önző.

Az együttérzés, együttélés érzésének az üzenete hiányában a Szövetség ugyanaz a tucatpárt lett, mint bármelyik technokrata szlovák párt. Eszköz és cél eléréséhez.

A magyar ember érzelemmel teli, sírva vigadós, impulzív, néha gyermekien szentimentális, de büszkén vállalja mindezt.

Érzelmesen éli a mindennapjait is, a párkapcsolatában, a családja körében, a baráti társaságban.

Ezt az érzelemdús érzést kellett volna felvállalnia a Szövetségnek és ezt „használva” szervezni maga mögé a választók tömegeit. 

Nem ezt tette, hiba volt, végzetes hiba.

Nem jutott be, és, ezáltal kívül marad a felvidéki magyarság is a társadalmi történésekben, Szlovákiában. Most lehet kívül maradottként picsogni, de most már késő érzelgősnek lenni.

nyitókép: facebook.com/Szövetség-Aliancia