7832

Papp Sándor: Ez az utolsó cikk, rólad… 2024. szept. 14.

Ez az utolsó cikk, rólad…

Így ennek semmi értelme tovább.

Nincs, hiszen Te, valójában már nem is létezel

Pedig mennyire hittem Benned

Képzeld el!

(énekelte John Lennon)

És én elhittem neki

Elképzeltem és hittem, hogy Te létezel

Nem csak létezel, hanem Te vagy a minden!

Te vagy az, akivel összeköthetem az életemet

Meg voltam róla győződve, hogy mi ketten együtt csodákra vagyunk képesek

Én a kreatív, Te a racionális

Egy darabig el is hittem, hogy ez működik

Mi voltunk a világon a legjobbak!

Ebből semmi nem maradt

(igen, Tunyogi…)

Amíg voltál, addig a világ szebb volt

Nem csak szebb, hanem működött is

Mi ketten működtettük így a világunkat

Aztán egyszer csak elindult egy folyamat

Elég volt egy pici repedés, egy hajszálnyi

Észre sem vettem

Emlékszem, amikor egy szürke este belebotlottam

Valami furcsa érzés volt a talpam alatt

Egy egyre csak szelesebb és mélyebb repedés

A közöttünk lévő repedés

Aztán egy rossz napon olyan széles és mély lett, hogy elnyelt Téged

A porba vetettem magam és nyújtottam a kezem le, a repedésbe

El akartalak érni, hogy visszarántsalak

De téged elnyelt a hazugság, a rosszindulat irdatlan mélysége

Ordítottam le a mélybe

Kétségbeesetten kerestelek

Az eszem felfogta, hogy eltűntél, de bennem ott zengett:

Hallgass a szívedre!

(igen, Roxette)

Mi másra is hallgattam volna, mint a szívemre,

Hiszen azzal találtalak meg, hát azzal is kerestelek

Most a végtelen magányomban is rád gondolok

Hol rontottam el? – mindig ez az első gondolatom, ha baj van

Talán nem kellett volna ennyire hinnem Benned

Azt, hittem, hogy Te vagy az, aki elhozza a csodát

Megváltja a világunkat, hiszen Te vagy a legfontosabb az életünkben!

Nélküled ez nem élet, csak létezés

Ripacsok ócska színháza

És tudod mi a legszörnyűbb?

Hogy ez a világ játszik a neveddel

Egy betű híján a Te ellentéted mozgatja most a világunkat

Eltűntél hát: Igazság

S mi maradt helyetted: Gazság!

A gazság mozgat most szinte mindent

Hazugság testvérével együtt

Ezek irányítanak most mindent

Észre se veszik sokan

Alávetik nekik magukat szinte minden élethelyzetben

Gazság és Hazugság

Ez a romlott világunk

Mint a síron megrohadt virágunk

Ez hát az utolsó cikkem rólad

Hiszen nem vagy már itt velem, velünk

Nem a Te világodat éljük

Nem létezel

Talán „harmadnapra” majd feltámadsz

Erőt, derűt, jövőt hozol

Addig marad a gazság és a hazugság igája

De azért maradt itt még valami…

A hit Benned,

A remény Érted

A szeretet Irántad

Mindenhatónk: Igazság!

Mi magyarok, sokszoros hittel, visszavárunk.