MAGYAR KÁRTYA

Papp Sándor: Ez nem az én országom 2025. febr. 6.

Csípós reggel sorra potyognak be a páciensek a Trianonban elcsatolt és azóta teljesen kivéreztetett város magánrendelőjébe, egy sima röntgenre. A dobrý deň az egyetlen üdvözlési mód az emberek között a váróteremben, de nem csak itt és most, hanem mindig és mindenhol a városban, hiszen a magyar már valójában nem is létezik. Az a pár száz megmaradt, békésen éli a kihalásra ítélt fáj szomorú életét.

A nagylány került sorra. Nyugati országban született, becsületesen birkózik a szlovák nyelvvel a bilingvális középiskolában, de az ilyen stresszhelyzetekben azért még jól jön anya segítsége. Anya bekíséri a gyermekét az élemedett korú nővérkéhez, ahol elkezdődik a rövid procedúra. Illetve csak kezdődne, mert amikor a nővér meghallja a édesanya szájából az ízes magyar szót, felkapja a fejét és fennhangon, ékes szlováksággal felhorkan: 

ez micsoda?!

Anyuka hirtelenjében nem érti a helyzetet...mi micsoda? – kérdi a Nagyszlovák Nővérovától. Nem ért a gyerek szlovákul? – jön a számonkérés azonnal. Nem ért jól, mert nem Szlovákiában született és élt, de segítek neki, mondja szabadkozva az anyuka.

Hogyhogy nem ért szlovákul?! Na Slovensku po slovensky!

Ne haragudjon, de én fizetem Önnek a röntgent, ön belőlem él, ezért nincs joga így beszélni velem, de ha akar akkor beszéljen angolul vagy németül a lányommal, mert ezeket a nyelveket folyékonyan beszéli.

Ez itt Szlovákia! 

– horkan fel a röntgenes amazon.

Anyuka egy határozott mozdulattal kiveszi a némber kezéből az orvosi beutalót és kiviharzik a lányával együtt az épületből.

Egy olyan országban élt évekig, ahol bármilyen nemzet bármilyen tagját szó nélkül ellátták az egészségügyben. Ezt onnan tudja, mert tapasztalta, ugyanis abban dolgozott.

Szlovákiában kuss a neved ha magyar vagy.

Adózz és kussolj! Itt-ott valamennyire használhatod az anyanyelvedet, de csak a látszat kedvéért.

Az olyan ország, amelyikben nincs azonos joga félmillió magyarnak, az nem a mi országunk. Kényszerből itt vagyunk és tűrjük a sorsunkat, mert a bennünket „vezető” elit évtizedek óta erőtlen.

Így, ilyen körülmények között ez nem a mi hazánk!

Utóirat: Amúgy ez az anyuka az esete előtt egy nappal egy másik rendelőben az ottani szlovák nővérnek segített fordítani egy nyugdíjas magyar némi esetében.