LESZ, LESZ, LESZ

Papp Sándor: Felvidék, az időnk véges! 2025. szept. 18.

Egy időben az MKP honlapján volt egy (vissza)számláló, amely azt hivatott mutatni, hogy a népszámlálási adatok tükrében mutatkozó folyamatos asszimiláció szerint naponta mennyivel lett kevesebb magyar Szlovákiában.

Kellőképpen deprimálta az embert egy ilyen számláló, amely egyre kevesebbet mutatott (belőlünk). Mint amikor a halálos beteg ágya felé helyeznének egy kijelzőt, amely azt mutatná, hogy mennyi van neki még hátra az életéből.

Már régóta nincs ott a Magyar Szövetség weboldalán ez a számláló, nem szomorít senkit a valóság. Igen, a valóság, mert a fogyásunk sajnos továbbra is valós.

Ennek a folyamatnak a lassítása, majd megállítása, sőt visszafordítása lenne a legfontosabb feladata mindannyiunknak, akiknek valamilyen szinten köze van a magyar közéletünk alakításához, legyen az politikus, polgármester, Csemadokos, egyéb civil aktivista, pedagógus, vagy akár publicista.

Sokan teszik a dolgukat napi szinten, vagy azért, mert teljesíteni akarják az ígéreteiket, ami végett megválasztották őket a magyarok (is), vagy azért, mert belső meggyőződésből, sokszor önkéntesen „mentik a magyart” a különféle helyi, regionális, országos kulturális rendezvények szervezésével, lebonyolításával, és szentül hisznek abban, hogy munkájuk hasznos a magyar közösség számára.

Sok kis dzsungelharcos ebben a felvidéki dzsumbujban, - sokszor pénz, paripa és fegyver nélkül, - gerillaharcot folytat egy nemzetgyilkos rendszer ellen. Ez így eléggé drámaian hangzik, de „csupán” azért, mert a helyzet igenis drámai, 

mert ha akarjuk, hanem, az a bizonyos visszaszámláló ketyeg.

A hétvégen Csemadok országos, tisztújító kongresszus. Soha nem volt még ennyire feszült a hangulat a szervezet vezetőségében, miközben soha nem volt még ennyire stabil a Csemadok gazdasági helyzete, mint most, illetve az elmúlt években. Ezt a faramuci helyzetet említette Csonka Ákos is a Ma7 hasábjain. Mi a gond, ha van elég (sőt sok) pénz?! Nos lehet, hogy épp ez a „baj”, a pénz.

Lehet, hogy a harc, nem is azért folyik, hogy tudja hatékonyabban segíteni majd az asszimiláció lassítását, megállítását, megfordítását, hanem a harc a kasszakulcsért folyik. Nagyon remélem, hogy ez nem így van, mert akkor ez végtelenül szomorú lenne és végzetes a felvidéki magyarságra.

Ha ugyanis az elit a pénzen marakodik, akkor az istenadta nép el van felejtve.

Jelen helyzetünkben nem mondhatunk mást: az időnk véges. Fogyunk.

Annak ellenére fogyunk, hogy a magyar kormány világos koncepció alapján (NER) segíti a közösségünket. Talán azért fogyunk, mert mindeközben nekünk nincs világos koncepciónk a saját sorsunkat illetően? Nos, igen, aki nem tudja, hogy mitévő legyen egy adott helyzetben, az nem a maga ura, azt sodorják az események, és bennünket évtizedek óta sodornak, s mi sodródunk az árral.

Gubík László pártelnök letette a maga 13 pontját. Velős, világos koncepció. Ilyen lenne elvárható a Csemadoktól is meg az összes többi országos szervezettől intézményektől. Aztán ezeket a koncepciókat okosan össze kellene fésülni és koordináltan tenni a közös ügyünkért.

Ne az legyen, hogy mindenki a maga kötéldarabját fonja…az összes kötéldarabot eggyé kell gyúrni, fonni egy igazán erős hajókötél kell a felvidéki magyarságnak és a mi a legfontosabb:

Ezt a kötelet egy irányba kell húznunk!

Az időnk véges, ne pazaroljuk azt a kevés energiánkat is egymás ellen, mert a visszaszámláló fel fog gyorsulni…