ITT A PIROS, HOL A PIROS

Papp Sándor: Felvidék csendes, újra csendes… 2024. jún. 10.

Lassan lecsendesül minden, elült már a kampányzaj, amely közel sem volt annyira hangos, látványos és viharos, mint a parlamenti választások idején szokott lenni, de ezen ne is csodálkozzunk, hiszen Brüsszel messze van az átlagpolgár szemszögéből nézve, és nem csupán földrajzilag.

A végeredmény kiábrándító, majd 16 000 szavazattal kevesebbet kapott az egyetlen magyar párt, mint 5 évvel ezelőtt.

A folyamat egyértelmű, egyre nagyobb az erózió, az elfogyás, a legyengülés.

Mi a teendő?

Semmi.

Az érintettek már szövik a terveiket, hogyan tartsák meg egymást összekapaszkodva a Titanic fedélzetén, miközben zenélnek önmaguknak, mint a filmbéli magyar zenekar.

Végtelenül szomorú jelenet egy reménytelen helyzetről.

Most jönni fog a csend, amelynek lényege, hogy a főbűnösök a kivárásra játszanak. Kivárni és közben kifárasztani mindenkit, aki „ellenük” lenne, mert nekik akkor is túl kell élni a Titanic süllyedését, hiszen az ezüst evőeszközöket magukhoz vették és azzal túl lehet élni egy életet is, csak valami rohadt mentőcsónakot tudjanak maguknak szerezni ügyesen.

Vajon az a jelölt, aki százezreket ölt a saját kampányába és se ő, se a pártja nem tudott nyerni, bejutni, az vajon hogyan képzeli tovább a politikai karrierjét? Marad és tovább mímeli a „munkát”, mintha misem történt volna???

Mégis meddig lehet totálisan hülyének nézni a felvidéki magyart!?

Nos, úgy tűnik, hogy a végtelenségig mindent meg lehet tenni, mert a felvidéki magyar, mint egy anyátlan malac, úgy kóvályog a közélet ugarán, étlen-szomjan, lesoványodva, hitehagyottan, és éppen ezért nem kell az elitnek tartania attól, hogy belső, vagy külső forradalom elsöpri őket az elefántcsont-tornyaikból.

Boldog és csendes békeidők ezek.

Igen. Csendes kivéreztetés és még csendesebb halál, de ezt nem akarja tudatosítani senki, meg különben is szól a zene, összetartozunk, meg izé, minden fasza, menjetek haza!

Annyi ereje sincs a szervezetlen közösségünknek, hogy egy halálsikolyt hallasson legalább Budapest felé, hogy ott vegyék már észre, hogy olyanokat is támogatnak, akik kézfogás közben a gyűrűt is lelopják az ujjaikról!

Aki szólni meri az igazat, az ellen vérbosszút esküsznek, betanított patkányokat küldenek rájuk, mert ez a munkastílusuk és a moráljuk.

Felvidék csendes, újra csendes, pedig nem zúgtak el forradalmai sem.

Sok mindent újra kellene kezdenünk, de annyira koszos és büdös már minden és mindenki, hogy esély sincs a megtisztulásra és újrakezdésre.

Nem baj, majd Bródy János elénekli a gömöri nyárba, hogy: EZEK UGYANAZOK!

Ja, amúgy meg mi ez a picsogás?! Lesz magyar Brüsszelben!

Ódor Ludovít személyében.

Tyesíme sza Vincent? Vincent! Tyesíme sa?!

Utóirat

Jövő héten KMKF-ülés Budapesten. A múltkor volt egy mondata Orbán Viktornak, miszerint keresni fogja a módját annak, hogyan segítse a magyar kormány tovább a felvidéki magyarságot a politikai párt megkerülésével.

Reméljük nem olyanokat vesz majd igénybe az alternatív megoldásához Orbán Viktor, akik többszörösen bizonyították már, hogy mindig tévedtek (Bugár, Orosz futtatása, Most-Híd és Összefogás párt gründolása), 

és valójában egy Mengele-szintű kísérleteket folytatnak immáron több évtizede a felvidéki magyar közösségen.

Amibe a páciens lassan de biztosan belehal!