A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal működését. Anonymizált információkat tartalmaznak.

Analitikai sütik

Szolgáltatásaink javítására szolgál. Google Analytics anonym információkat gyűjt az Ön által látogatott oldalakon

Remarketing Facebook

Pomocou služby Facebook poskytujeme remarktingovú reklamu, čím zvýšime relevantnosť reklamy na platformách služieb Facebooku.

Google Remarketing

Google Ads segítségével remarketing szolgáltatást nyújtunk, segítségével Ön célzott reklámokat láthat.

Konverzie kampaní

Pre vylepšenie naších služieb a užívateľského zážitku, zaznamenávame vykonávanie cieľov naších zákazníkov a podľa doho upravujeme webovú stránku aby tieto ciele boli čo najrýchlejšie vykonávateľné.

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu SmartsUpp, ktorá odosiela údaje na servery v Českej Republike. Neukladá žiadne osobné údaje, len text ktorý nám odosielate. Viac info na <a href="https://www.smartsupp.com/cs/help/ochrana-osobnich-udaju-gdpr/" target="_blank">stránke spoločnosti</a>

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu Facebook Messenger, <a href="https://www.facebook.com/business/gdpr" target="_blank">ku ochrane osobných údajov viac info nájdet na tejto adrese</a>.

Hc3a9t krajcc3a1r

Papp Sándor: Hét krajcár 2024 2024. dec. 7.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Nehéz köd települt az őszi szántással körbe ölelt házakra, szinte nyomasztó volt a koraesti nyirkos sötétségben a csend, amelyet csak egy-két, láncra vert éhes kutya fájdalmas vonyítása tett még elviselhetetlenebbé.

A kis szobában egy olvasólámpa fényénél körmölte a másnapi leckét a kisfiú. Szeretett iskolába járni. Ott mindig meleg volt és kapott rendes ebédet is, ha valamelyik osztálytársa váratlanul hiányzott, akkor illedelmesen megkérte, hogy duplázhat-e. Volt, akinél ezt megtehette, de Rozi néni mindig elutasította őt. Rozi néni minden nap tömött szatyrokkal sietett munkavégeztével a konyhából a kocsijához, aztán gyorsan elillant…

Szép sorban írta a nagybetűket a tiszta lapra, miközben édesanyja csendben pakolászott a bőröndjébe. Ma este újra útra kel majd, hogy reggelre messzi hegyek közé érve ápolja Urlichot, a magányos nyugdíjast. Évek óta ezt teszi, váltásban több száz társával a környékről, hiszen ez a munka jobban fizet, mint az itthoni gyárak szalagja melletti háromműszakos robotolás.

Édesanya mindent kifizetett a héten, ami a rezsit illeti, de egy váratlan és fájdalmas kiadás keresztül húzta a számítását, így most úgy állt a félhomályban tétován, mint egy ázott cinege téli estén az üres madáretetőben. Kétségbeesetten kereste az aprót a zsebeiben, mert a taxit bizony előre ki kell fizetni, különben be sem ülhet a mogorva fickó kocsijának hátsó ülésére, ahol a többiekkel szorongva teszik meg az utat Németország hegyei közé.

Hát éppen hét euró hiányzott a taxira szánt pénzhez. Édesistenem, sóhajtott, csak egy nappal hamarabb utalták volna a múltkori bérét és akkor nem lenne ilyen gondja, amit legjobban önmaga előtt szégyellt.

Aztán elkezdte lázasan kutatni a szekrényben sorakozó ruhák zsebeit és csodák csodájára, sebtében összeszedett 5 eurót! Már csak kettő hiányzik! – kiáltott fel diadalittasan, amikor a kisfiú befejezte a házi feladatát. Ahogy elrakta a tollat, a tolltartóból kigurult egy egyeurós a padlóra. Egyszerre ugrottak érte és nagy igyekezetükben összekoccant a fejük és a földre huppantak. Ott nevettek együtt felszabadultan, egymást ölelve, örömkönnyek között.

Na most már tényleg csak az utolsó 1 euró hiányzik, sóhajtott nagyot és tovább keresett, de sehol nem akadt rá, az idő pedig haladt…és akkor hármat csöngettek…ajtót nyitott és egy toprongyos alak állt a küszöbön. Elsőre rá akarta csapni az ajtót, de a szemeit látva, visszafogta a mozdulatot. Az alak halkan megszólalt. Kidobásra ítélt téli ruhát kért tisztelettel, sapkát, sálat, bármit.

Ne várd a májust, hiszen közelít a tél…dúdolta magában, miközben az alak türelmesen várt az előszobában és ő szatyorba rakott egypár olyan divatja múlt pulóvert meg egyebeket, amik már évek óta a szekrényben árválkodtak.

Amikor átadta a teli táskát, az férfi ránézett és egy pénzérmét nyomott a kezébe. Most kaptam a templomajtóban és kérem, fogadja el tőlem, mert senkitől nem kaptam még ennyi holmit, mint most itt ebben a házban. Koszos kezeivel megfogta a kisfiú tenyerét és beleillesztette az egyeuróst. Illedelmesen elköszönt és csendben kilépett az ajtón.

A fiúcska csillogó szemmel az anyjára nézett és odaadta neki a pénzt.

Amikor kora reggel odaért a németországi állomáshelyére, Ulrich bácsi már ott ült a tolószékében a nagy üvegablak előtt és nézte őt, ahogy behúzza a gurulós kofferét a járdán, miközben a farkaskutya örömmel körbe ugrálja őt, régi ismerősként üdvözölve.

Azonnal nekifogott a reggeli készítéséhez és tálalásához.

Gyere, ülj ide mellém, - biztatta őt az öreg nyugdíjas, - mondani szeretnék neked valamit. Csak remélte, hogy nem tett olyat, ami miatt az öreg elbocsátaná, de látta, hogy „papa” nyugodt, vagy inkább szomorkás. Leült vele szemben és hallgatta őt.

A gazdag német nyugdíjas hosszan beszélt a magányról, az életéről, annak értelméről, majd az elmúlásról. Részletesen ecsetelte, hogy sajnos a pénz nem minden, mert ha nincs a házadban boldogság meg szeretet, akkor hiába vagy gazdag, valahol koldus vagy…szeretetért kolduló jómódú ember, akinek valójában semmije sincs.

A hosszú és szomorú monológ után odament Ulrich papához és átölelte őt. Nem érdekelte, hogy a nagy üvegablakon át, a kivilágított galériában kik láthatják az utcáról. Úgyse értenék a kérges szívükkel, hogy ez az ölelés két érző ember szeretetmegnyilvánulása és egymás bíztatása.

Itthon a nyirkos köd egyre sűrűbben fojtogatta a sápadt Holdat az égen…a vékony testet körbe ölelte a jóillatú pulóver meg a kabát, a sapka is befedte kócos fejet. de már nem fázott, miközben bandukolt, hogy a kukában élelmet keressen vacsorára.

Egy percig sem fordult meg a fejében, hogy ezért az egy euróért vehetett volna nyolc kiflit.

Tudta, hogy annak az egy eurónak ott van a jó helye, ahol hagyta.

Másnap délelőtt Ulrich bácsinak postája érkezett. Megkapta az ezévi részesedését a befektetéséből. Sikeres évet zárt a vállalat, busás hasznot termeltek. Az értesítést otthagyta a dohányzóasztalon és a nagy üvegablakhoz gurult. Nézte a koratéli tájat és réveteg tekintettel arra gondolt, mit ér ez az összeg, ha az ember magányos és valójában boldogtalan.

A kisfiú padtársa ma nem jött iskolába és Rozi néni is beteget jelentett.

Ma a kedvencét főzték a konyhán.

Repetázhat.

Olyan boldog volt.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!