CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Papp Sándor: Igavonó barmok vagyunk, úton a vágóhídra! 2022. nov. 21.

Az alábbi listát a mindenttudó internetről hoztam, és az európai gyarmatosító országok listáját hivatott közölni. Íme:

1. a portugálok 1415-ben kezdték (EU-tag),
2. a spanyolok 1492-ben (EU-tag),
3. az oroszok 1580-ban,
4. a hollandok 1602-ben (EU-tag),
5. a franciák 1605-ben (EU-tag),
6. az angolok (britek) 1607-ben (EU-tag volt a közelmúltig),
7. a dánok 1620-ban (EU-tag),
8. a svédek 1638-ban (EU-tag),
9. a németek szintén 1638-ban (EU-tag),
10. az osztrákok 1719-ben (EU-tag),
11. a belgák 1885-ben (EU-tag),
12. az olaszok szintén 1885-ben (EU-tag),
13. végül a norvégok 1927-ben.

Az Y generáció most akar Nyugaton vezekelni a saját módján ezekért a több évszázada véghezvitt cselekedetekért, ezért akarják most migránsok millióit beengedni, ezért volt BLM-mozgalom, majd a Marx-szobrok emelése és a kondukátorok szobrainak a ledöntése. Lelkük rajta, de amúgy meg kár a gőzért, mert az élet amúgy is elrendezi majd ezeket a dolgokat, lásd a kölni müezzin, vagy a legújabb londoni miniszterelnök.

Bennünket viszont a saját sorsunk érdekel, amelyben bizony ott van a legújabb kori gyarmatosításunk, ezt hívjuk mi, keleti igavonó barmok, EU-tagságnak. 

Tényleg jó ebben az EU-ban, lehet utazni (miért, a norvégoknak nem lehet?), lehet kávézót nyitni Bécsben (de inkább nyuggerszitterként ajtót nyitni a magatehetetlen SS-nyugdíjas bácsikának Höfenhofferbadenben), lehet sok pénzt kapni az EU-tól (már régen kimutatták a lengyelek is, meg mások is, hogy egyáltalán nem vagyunk pluszban ezekkel a „támogatásokkal”, mert a befizetett tagdíjunkat kapjuk vissza úgy, hogy arra köthetjük a nagy részét, amit ezek állapítanak meg, hogy lehetőleg a nyugati bedolgozó nagy cégek hasznosuljanak belőle), meg vannak többletjogaink is (aha, LMBTQ, meg hasonló baromságok).

Apropó többletjogok. Álljunk már meg itt egy pillanatra. Te is aláírtad a Minority SafePack (A kezdeményezés adatai | Európai polgári kezdeményezés (europa.eu) kezdeményezést? 

Micsoda reményekkel indultunk, hogy akkor most itt a Negy Lehetőség 

(hányadik is a nyomorult határon túli, kisebbségi magyar életünkben!?) és most már akkor biztosan rá tudjuk venni egymillióan az EU-t, hogy legyen nekünk Szlovákiában meg Romániában majd autonómiánk, meg izénk... Még Ciprusról is aláírta 35 jóember a kezdeméyezésünket, köszönjük meg nekik.

Tudjátok mi lett a sorsa ennek a szépreményű kezdeményezésnek? Kuka!!!

A teljes EU-bagázs bíróságostul nagy ívben leszar bennünket. Dolgozz, adózz, szeresd azt az emlőstársadat, amelyik pl. őznek képzeli magát, és legújabban nefürgyéle, mert majd attól Putyin meghal.

Nem tudom, hogy meddig hagyjuk még ezt, hogy így bánjanak velünk, mert az igaz, hogy nem utazunk láncra verve a hajótest aljában, mint anno Kunta Kinte és társai, de amúgy igen.

Annyi a különbség, hogy most a hajótest kényelmesebb, bilincs helyett mézesmadzag van a nyakunkra tekerve úgy, hogy közben tudjuk nyalogatni, és észre sem vesszük, hogy ebben a modern műanyag világban nem vagyunk mások, mint gyarmatok bennszülöttei.

Most feltehetném a kérdést, hogy mindezek után mégis mit keresünk mi még ebben az EU-ban, ha ezeknek a több mint egymillió aláírásunk sem ért semmit? Nos, lassan, de biztosan a ránk zárt lakat nyitókódját keressük, mert bizony be lettünk zárva, miután önként és dalolva választottuk ki magunknak a cellát!

Aztán, ha majd meglesz a kód, és lekerül a lakat, kérdés, hogy mit kezdünk majd a szabadságukkal, mert ahogyan Hobóék anno megénekelték: „Oly sokáig voltunk lent, nem is tudjuk milyen fent.”

Félő, hogy nem lesz belső erőnk a „kisebbségi” életünk rendezésére.

Joggal félek, mert most sem látok erőt egy komolyabb társadalmi restartolásra. Illetve erő talán még lenne, csak szunnyad, de akarat nincs hozzá.

Vagy van!? Szóljatok, ha tapasztaltok ilyet.

Megjegyzés:

Tudom, volt most két sikeres választásunk a Felvidéken, meg volt most egy 5,6%-os mérése a közös magyar (is) pártunknak. Ehhez csak annyi megjegyzést fűznék, hogy bizonyára láttatok már ún. szerencse lampiont. Na, az nagyon szép, amikor a tűz melegétől megtelve felemelkedik nagyon magasra és tényleg gyönyörű, csak aztán, ha a ráerősített égő anyagban kialszik a tűz, a lampion is kialszik, kihűl benne a felhajtó-erőként működő meleg levegő, és valahol az éjszakában szép csendben leesik, és egy idő után a lampion szétfoszlik, eltűnik.

Végszó: kohónkban csiholt tűz kell, nem időnként fel-fellobbanó szalmaláng.