CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Papp Sándor: Kapcsolja ki valaki a mobilokat!!! 2024. márc. 28.

A mobilokat is, meg minden más kütyüt és szüntessék meg a sok idióta „jog”szabályt is!

Na de kezdjük az elején.

Számtalanszor beszédtéma ez az emberek között a régi életünk, mármint a régi, szép, internet és mobiltelefon nélküli boldog békeidők, lassú életünk.

Nyomokban emlékszünk még arra, hogy milyen lassú és egészen más volt az életünk az „állandó készenlét” nélkül és az agyonszabályozott rendszer sem kötött gúzsba bennünket.

Nem, nem a szocializmus visszasírása lesz a téma, hanem a mai anomáliák okozta rabságunk.

A szabadság, azaz az egyéni és kollektív szabadság az egyik legfontosabb dolog az életünkben, ezért is cseréltük le a szocializmust egy szabadabb alternatívára. Aztán röpke 35 év alatt oda jutottunk, hogy megkérdőjelezzük ennek a demokratikus rendszernek a létjogosultságát, mivel egyre jobban haladunk egy olyan modernkori rabszolgatartó társadalmi rendszer felé, amihez képest a kommunisták békés hippik voltak…

Na de kezdjük az elején, a saját gyerekkorunkkal.

Ki kapaszkodott bele a traktor vontatójának (vlecska) hátsó részébe és úgy húzatta magát a biciklijén ülve, végig a falun? Ki fogott halat a folyó holtágában és sütötte azt meg, kihagyva az otthoni ebédet, és vetett érett kökényt, vadszamócát meg akácvirágot, édesség gyanánt? Számtalan ilyen „közveszélyes” dolgot cselekedtünk anno, és köszönjük, itt vagyunk, testben épen és lélekben fiatalon.

A gyerekünket beültettük az ölünkbe, hogy az utolsó kilométeren már ő kormányozhassa haza a Škodánkat, és amikor kiengedtük bicajozni, meg se fordult a fejünkben, hogy a fejükre sisakot gyömöszöljünk. Ha elesett és tenyérnyi var keletkezett a testén, akkor azt büszkén viselte, mert kőre, aszfaltra esett és nem EU-kompatibilis gumiszőnyegre.

Aztán ezt a „veszélyes” életet kezdte lecserélni a modern világ egy biztonságosabbnak tűnő valamire.

Ma már mindentől védve vannak a gyerekeink, meg mi is. Jogszabályok tömkelege született, ma már védve van minden végtag, a lélek, a személy mindenfajta és -féle joga a való világban, de a virtuálisban is, szűrőkkel, sütikkel a bánat tudja még mi mindennel, de amúgy teljesen mindegy is, mert úgyis minden kijátszható.

A mai kor gyermeke már nem néz az ég felé, csak lefelé, a mobiljába.

A modernkori technika az egyre csak növekvő applikációkkal rabul ejti korunk legfiatalabb generációját, már a falusi gyerekek sem keresik a természetet, nem ismerik a lakóhelyük rejtett szépségeit, nem járják a határt, gyalog vagy biciklivel, a fiatalok sem tudják milyen az édeskettesben megbújni, fölösleges ruhadarabjaiktól megszabadulni az erdei tisztás rejtett szegletében…

A mobil a minden, az ördög imakönyve, tükre, labirintusa és lélekvesztője.

Tudom, a Mindenható Pénzpiac nem engedné ezt az ötletet, de ha legalább egy kis időre ki lehetne kapcsolni a gyerekek, a fiatalok mobiljait, akkor talán felnéznének az égre és észrevennék, hogy milyen csodálatos a világuk, amelyet nem élnek meg…