CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Papp Sándor: Kedves felvidéki politikus barátaim és ismerőseim 2023. márc. 31.

Remélem, maradtatok még páran barátok és ismerősök, mert az utóbbi időkben jópáran bizony érezhetnétek magatokat sértve, megbántva a bíráló soraim miatt, bár az az igazság, hogy ti sem vagytok különbek a Deákné vásznánál, ti is úgy „működtök”, mint az átlagemberek nagy része, miszerint éppen azok szoktak megsértődni, akik indokolatlanul magukra húzzák a másnak szánt vizes lepedőt, miközben akiknek inge kellene, hogy legyen a dolog, na azok meg pont, hogy nem veszik azt magukra. Ennyit a magyar köz- és szólásmondás szépségeiről egy mondatban.

Fentebb átalakítottam egy kicsit ez a poénos LGT-grafikát, hogy még jobban érzékeltessem a számotokra, miszerint itt tényleg nem X vagy Y felvidéki magyar politikus jövőbeni karrierjéről szól ez az év, hanem a felvidéki életterünkről, és rólunk, az abban élőkről. Nem tudom, hogy mennyi időtök van munka után, hétvégenként alámerülni a baráti, családi körök civil életébe, ahol olyan bölcsességeket lehet tanulni, amilyeneket egy hétpróbás politológus, vagy marketingmenedzser sem képes elétek tenni. Ugyanis a nép csak azért tűnhet időnként túlontúl egyszerű gondolkodásúnak, - akikkel azt lehet tenni, amit a politika csak akar-, 

mert ez a massza önszerveződés hiányában szenved, és ez, a jelenlegi helyzetben is drámai következményekkel jár(hat).

Itt van mindjárt Szlovákia esete az USA – Oroszország háborúval, amelyet Ukrajna területén vívnak, amerikai tisztek által irányított ukrán katonákkal, a Nyugat által szponzorált fegyverekkel, EU-s pénzekből, illetve IMF-hitelből, csak azért, hogy leválasszák Oroszországot Európáról, és a bamba EU asszisztálása mellett az USA gyarmatává tegye a vén Európát.

Kérdeztétek ti már a helyi kocsmában, a sarki presszóban, a szombati piacon, a templomi szertartás után, vagy egy Csemadokos összejövetelen a felvidéki magyar embereket, hogy mi a véleményük a szlovák állam háborúpárti hozzáállásáról? 

Tudom, most páran azt mondjátok majd, hogy mindenki olyan véleményt alkot, amilyen híreket néz. Aki a pozsonyi Markízát nézi, az egyetért a fegyverszállításokkal, aki meg a pesti M1-et, az háborúellenes. Nos, azon felül, hogy a magyarjaink nagy része tényleg a magyarországi médiából gyűjti az információkat, van itt egy fontos tényező is. A felvidéki magyar az elmúlt száz évben csak vesztes csatákban vett részt, és ezek olyan traumatikus események voltak az egész közösségünkre nézve, amelyekre még élénken emlékeznek a családjaink idősebb tagjai.

Tudják, hogy területet vesztettünk az I. világháború után, mint vesztesek. Tudják a 60+ generáció tagjai, hogy a II. világháborúban kik vesztek oda az utcáinkból, tudják, hogy utána, grátisz, kiket telepítettek ki, hurcoltak el Csehországba, és tudják a szüleiktől azt is, hogy '68-ban a nagy demokratikus emberarcú forradalomban bizony sok helyen fellobbant a magyargyűlölet lángja is. Aztán tudja mindeni azt is, hogy '89 után milyen csatákat vesztettünk el Slotáékkal, és bizony Dzurindéákkal is, gondoljuk csak a megyerendszer térképeire, ahol mi, magyarok húztuk a rövidebbet, megint.

Száz év alatt a szlovák populáció a duplájára nőtt, mi magyarok meg a felére csökkentünk. Miért? Mert ők megnyertek (így vagy úgy) minden háborút és csatát, mi meg mindent elveszítettünk!

Mi azt tudjuk csak, - a fenti tapasztalataink során -, hogy ha itt bármi lesz, jelen állásnál, mi, felvidéki magyarok, biztos, hogy megint nagy veszteségeket fogunk szenvedni, mert még a viszonylagos békeidőkben sincsenek meg azok a belső kondícióink, amelyek segítségével megerősödnénk, hogy idővel a történelemben, de kiváltképp a saját magyar életterünkben győztesek lehetnénk.

Gyengék vagyunk és esendőek, ezt ne szégyelljük bevallani önmagunknak, hiszen csak egy önvizsgálat után lehetnénk képesek restartolni önmagunkat. Jelenleg viszont egy viszonylagos békét sem tudunk megnyerni, nem egy esetleges (bármilyen fajta és féle) háborút. Ráadásul az átállás nem magyar szokás, bár ha az asszimilációnkat nézem, vannak kétségeim…

Utolsó erőnkből még tartjuk a falvainkat, városainkat, védjük a tereinket, utcáinkat a betolakodó betelepültektől, ugyanis ez a mi harcunk, amely lehet, hogy a végső lesz, - ha a ti politikai véleményalkotásitok miatt is, - megint szolgalelkűen olyan szekereket tolunk, amelyeken idegen felségjelek virítanak.

Miénk itt az életterünk, miénk ez a szép Felvidék, ahol békében akarunk élni szlovákkal, cigánnyal és minden, tisztességes szándékú és jóakaratú emberrel, ezért tisztelettel kérünk benneteket: 

NE TÁMOGASSÁTOK EZT A HÁBORÚT!