ITT A PIROS, HOL A PIROS

Papp Sándor: Két himnuszt nem tudsz egyszerre énekelni 2024. okt. 9.

Lecsengett már ez a vita régen és le is fárasztott mindenkit. Mármint a kettős identitás kérdése, miszerint lehetsz-e egyszerre magyar és szlovák.

Mielőtt mazochista módon alámerülnénk ebben a vitában, tisztázzunk egy fontos dolgot. Vannak a vegyesházasságból származók, akiknek papírjuk van arról, hogy fele magyar, fele tót (kúpili sme malacot). Bocsi, szlovák. Aztán vannak, legalább ennyien - ha nem többen! - azok, akik valamilyen oknál fogva úgy döntöttek, hogy magyarságukat elhagyva, szlovákká válnak. Nos ők, nem is annyira kettős identitásúak, inkább egy olyan katyvasz van a fejükben, lelkükben, amelyet sokszor ők maguk sem tudnak megmagyarázni, végső soron nem is akarnak, mert az értékrendjükben ez a dolog nincs túl nagy súllyal jelen.

A Bugár-Hunčík-Világi-A.Nagy politika mindkét jelentős csoportot nagyon profin megtalálta anno a Hídnak, hiszen a kb. 320.000 magyar szavazat egy része az ilyen felnőtt emberekből álló, plusz az - újabb több tízezer - magát már szlováknak valló, de magyar gyökerekkel rendelkező választópolgár „megkönnyebbüléssel” talált rá a cuki Bélára, aki nem várta el a magyarkodó koszorúzást, nem várta el a magyar iskolát, de adott Lagzi Lajcsit meg Tolvaj Renit a kampányok során, és ilyen formában a keresztény-konzervatív szigortól „felszabadított” „tyiezsmagyarok” tömegben gyalogoltak kiengesztelésért BB-hez, át a Hídon. A konfliktuskezelő pszichológus pedig elégedetten hátradőlt, lám igaza lett: 

nem fontos, hogy milyen nemzetiségű a pék…

Az ilyen emberek akkor vannak igazán zavarban, amikor a sors egymás ellen sorsolja a két nemzet sportválogatottjait, mert ilyenkor el kellene dönteni, hogy kinek szurkolnak és kinek nem, mert ugye, akinek szurkolok, azzal azonosulok. Ezt már nem lehet racionálisan eldönteni, ez a szív döntése, meg a gyerekkori emlékek elnyomása, az iskolatársak elárulása, anyám/apám megtagadása, nagyapám sírjának feltúrása… Mivel ezek a dolgok inkább lelkiismereti kérdések, amik nem okoznak fizikai fájdalmat, könnyebben meglépik a magyarságuk megtagadását.

Ugyanígy vannak ezzel, amikor Szilveszter éjjelén már nem a Himnuszt éneklik a buliban, hanem a hangfalból hallgatják a szlovák nemzet himnuszát, esetleg összeölelkezve a mellette leizzadt szlovák kollégával, szomszéddal.

Végül is ki lehet bírni, meg lehet szokni, át lehet állni, el lehet felejteni az Ingyom-bingyom kisnyúlacska dalt és társait, nem is fáj ez annyira.

Nos, mit tud kezdeni a mai felvidéki magyar politika ezzel a masszív réteggel, mert a visszavezetésük a saját bölcsőjükhöz a lehető legnehezebb feladat. Ezeknek az embereknek a nagy része a tettét nem tudja megmagyarázni, de helyettük megtesszük mi: 

a tömegek mindig az erősebb mellé álltak.

Szlovákia önállósulása után az erős szlovák öntudat és a magyarellenesség nagy hatással volt a magyar közösségre is. Főleg negatív hatással, és mivel az emberek nagy része nem akar(t) konfliktusban élni, hát átállt az erősebbhez, és nem érdekelte őket a lelkiismereti és értékrendbeli dilemmák. Pont.

Az, hogy trendi legyen újra magyarnak lenni, nos ahhoz nagyon sok összetevővel rendelkező állapot kell, és oda eljutni bizony nem kis munka, amit, mi, felvidéki magyarok önerőből nem is vagyunk képesek elvégezni, abban nagy szerepe a budapesti politikának van. Persze a magunk részét kötelezően hozzá kell tennünk és ezért is lenne szükség a valódi korszakváltásra Pozsonytól Kisszelmencig.