LIBERNYÁKULUM

Papp Sándor: Ki kell mondani, hogy a felvidéki magyarság morális állapotáért a liberálisok felelnek 2024. jún. 10.

Elindult a virtuális közösségi térben a veszekedés. Vita csak hellyel-közzel, mert ahhoz észérvek kellenek, a másik meghallgatása szükséges, és az macerás.

Előre elkészített „válaszok” vannak, amelyek tulajdonképpen nem is válaszok, hanem dogmák, amelyeket folyamatosan mantráz egyik vagy a másik oldal, így aztán egy centimétert se halad előre az adott téma értelmes megvitatása.

Bár a következő eszmefuttatás is ugyanilyen dogmatikus kinyilatkoztatásnak tűnhet, de jöhetnek majd a cikk alá kommentben az ellenérvek. Talán sikerül egy értelmes vitát generálni.

A felvidéki magyarság nagy része patrióta, vallásgyakorló, hagyományőrző, mondhatnánk, keresztény-konzervatív, 

de ez talán túl erős „billog”, mert nyomokban felfedezhető bennük az egészséges liberalizmus és a lumpenproletarizmus is. Egy a lényeg, nem az a haladár, akit annyira látni szeretne a DenníkN vagy a Lovász-féle Pátriában észt osztó Parászka Boróka.

Akkor mégis miért szavazott annyi magyar Ódor Lajosra – teheti fel joggal a kérdést egy tőről metszett libsi. Nos a válasz egyszerű. 

Ugyanolyan ügyesen tolta a szlovák liberális média Ódort, mint annak idején Bugárt. 

Új termék, jól eladható, és a nép szereti vásárolni az újat, csupán ügyes marketing kell hozzá. Ódort így adták el a magyaroknak is, és az a magyar sem különb, mint bárki más, szeret a győztesek csapatába tartozni, ha csak mint „szurkoló”, azaz ebben az esetben választó. Ettől még nem lesz a választó tőrőlmetszett liberális, de a választót ügyesen befolyásolta és használta ebben az esetben (is) a liberális befolyásoló-gépezet.

Akkor mégis mi lett a felvidéki magyar választókkal, hogy ennyire „szétszéledt” a szlovák pártok között.

Nos a folyamat akkor kezdődött, amikor az FMK gazdasági körei megbuktak Csákyval szemben egy elnökválasztáson és félni kezdtek, hogy elapadnak a forrásaik, 

ezért életre hozták a régebb óta dédelgetett elképzelésüket, miszerint fel kell hígítani a magyar választók nemzeti öntudatát, amelyet Duray Miklós aprólékosan építgetett. Kell egy kis lazaság, barátkozás a szlovákokkal, mindegy, hogy kicsoda, micsoda, egy a lényeg, hogy „békesség legyen”. Megcsinálták a Most-Híd pártot, amely valójában a liberális életszemlélet terjesztője volt, hiába tették az élére az egykori MKDM elnökét.

A párt egy lumpenlibsi életérzést tükrözött.

Ezzel elkezdték megölni a magyarban a nemzete iránti elköteleződést, a nemzeti összetartozást, és előtérbe helyezték az egyéni boldogulást, a hamis „kiegyezést” a szlováksággal, amely valójában önfeladás volt.

Furcsa ezt liberalizmusnak nevezni? Vitassuk meg a cikk alatt!

Egy dolog biztos, hogy Hunčíkék nagyon jól tudták, hogy egy adott társadalom rétegeit milyen módszerekkel lehet befolyásolni és kihozni belőlük a maximumot a saját céljaiknak. Tudták, hogy ha kellően alacsonyra teszik a lécet, akkor azt sok „lumpenlibsi” örömmel megugorja, ha ügyesen húzzák el a politikai mézesmadzagot az orruk előtt.

Megcsinálták, működtették, kihasználták a választókat a saját hasznukra.

Megtehették, mert a szlovákságban partnerre, sőt támogatókra találtak, mi több, az atlantista nyugat is örömmel támogatott egy „békeBugárt” (békepap…), és ezzel megoldotta a felvidéki magyarokat is, hiszen már nem ugráltak, úgy mint tették ezt Duray hatására…

Így lett hát a felvidéki magyarok nagy része lumpenlibsi, aki, miután ráunt a Mostra, kóvályog a szlovák politikai és társadalmi közéletben, mint anyátlan malac az istállóban. Keresi a csöcsöt, mert éhes, és bármilyen csöcsre rácuppan…

Így deformálta a liberális elit a magyart a Felvidéken, és teszi ezt tovább gőzerővel most már a Pátria, a Új Szó, Napunk, Bumm, Paraméter, stb, és rombolja tovább a közösséget, azzal a céllal, hogy ne legyünk magyar közösség, hanem csak egy szürke massza, akit az és úgy használ fel a saját érdekeire, aki csak akar.

A Magyar Szövetségben megbúvó liberálisok meg vannak róla győződve, hogy ezt a réteget csak liberális mantrával lehet megszólítani és még lejjebb kell tenni a mércét. 

Nos, nem. Meg lehet ezt a trendet fordítani, ugyanis ebben a rétegben nem pusztult ki teljesen a józan paraszti gondolkodás, nem fajzott még el teljesen ez a népréteg. Keresi és igényli a gondolkodásával kompatibilis politikát, és ezért találja meg Ficoban, Pellegriniben vagy a Republikában, mert azok az ő szintjén papolnak az önvédelemről, a családvédelemről, a patriotizmusról.

Puhány libsi politikánk ide vezetett, a teljes önfeladás előtt vagyunk.

Itt már csak a piócás ember segíthet, vagy egy „új termék”, aki felébreszti a szunnyadó, elnyomott nemzeti öntudatot a felvidéki magyarban.

Szeptember 28-án új elnököt és elnökséget választ a Magyar Szövetség.

Indul a mandula!