LESZ, LESZ, LESZ
Papp Sándor: Kiáltás!
2024. márc. 11.
Kohánsky Roy, a Roy Galeri formációval adta elő a A Dal című műsorban az alábbi szerzeményét ezzel a szöveggel:
Nézel rám, de nem figyelsz
Amit mondok, nem érdekel
Piszkálj csak, majd kiheverem
De ezt a könyvet én akkor se ismerem
Lehet, hogy én lettem más
Mégis úgy érzem, minden tükör hazudik
Mikor még mindenki mindenkiért kiállt
Ó, a lelkem szomjazik
És segítségért kiált...
Hogyha hallja ezt most valaki
Aki bátor és nem fél kimondani
Mint a bohóc, aki mindig jó humorú
De lehet, hogy a szíve szomorú
Remélem, hallja ezt most valaki
Aki bátor és nem fél kimondani
Mint a bohóc, aki mindig jó humorú
De lehet, hogy a szíve szomorú
Mindegy, hogy milyen színű vagy
Csak kétszínű soha ne legyél
Mert ez a világ most mindent eltorzít
A testvér testvérnek hátat fordít
De a remény gyerekruhába öltözött
Kitárt karral fut felém
Övék a jövő, nem kell sokat várni
Csak utat mutatni, tanítani
Hogy milyen igaz emberré válni...
Hogyha hallja ezt most valaki
Aki bátor és nem fél kimondani
Mint a bohóc, aki mindig jó humorú
De lehet, hogy a szíve szomorú
Remélem hallja ezt most valaki
Aki bátor és nem fél kimondani
Mint a bohóc, aki mindig jó humorú
De lehet, hogy a szíve szomorú
Remélem, hallja ezt most valaki.
Egy szívbemarkolóan szép dal, megszívlelendő szöveggel, amelyet a közösségi életünkbe is átültethetünk.
Nézel rám, de nem figyelsz
Amit mondok, nem érdekel
Mennyi, de mennyi olyan iromány született ezen az oldalon is és más helyeken is, amelyek jó szándékkal fogalmazódtak meg (na jó, sokszor egy kis vitriolba mártott billentyűzettel, de csak a hatás kedvéért és a cél érdekében), hogy eljusson a közösségi életünket irányító politikusokhoz, társadalmi és kulturális szervezeteink vezetőihez, de mindhiába.
Nincs egészséges, nyilvános társadalmi vita az életünkről. Vannak sablonok, panelek, szekértáborok, sumákoló brigádok, de nincs érdemi munka az emberekért.
Mikor még mindenki mindenkiért kiállt
Ó, a lelkem szomjazik
Igen, volt egy olyan kegyelmi időszak, amikor kiálltunk egymásért, paradox módon (vagy nem) éppen a legnehezebb időkben, amikor primitív politikai nyomás nehezedett ránk. Akkor össze tudtunk fogni, hogy az önrendelkezés útján pozicionáljuk magunkat ebben az államalakulatban, vagy amikor a meglévő, kevés jogainkból akartak elvenni (kétnyelvű bizonyítványok és egyebek). Ezek az idők elmúltak. Eltunyult, elpuhult a felvidéki magyar, beleolvad a fesztiválok és falunapok illatos felhőibe és elvan, mint a befőtt.
Mindegy, hogy milyen színű vagy
Csak kétszínű soha ne legyél
Ó, Istenem, azok a törtető politikai konjunktúralovagok, akiknek semmi nem számít, csak a lájkok és szavazatok száma, a kizárólag saját boldogulásukhoz vezető úton. Micsoda pofátlanság, amikor hülyének nézik az embert, amikor reggel átadják a napkeltét és azt gondolják, annyira idióta a nép, hogy elhiszi, a Napot is ő irányítja. Aztán ha egy-egy tollbamondás lerántja az ilyen kétszínű alakokról a leplet, akkor habzik a szájuk.
Remélem hallja ezt most valaki
Aki bátor és nem fél kimondani
Ha nem vagyunk képesek az őszinte párbeszédre, ha eltussolunk fontos problémákat, akkor egyre csak gyűlik a szemét a szőnyeg alatt, aztán abból általában irdatlan nagy hasra esések szoktak lenni!
Remélem, hallja ezt most valaki.
Remélem eljön majd az ideje az őszinte, nyitott párbeszédnek minálunk.
Csak nehogy késő legyen...
Papp Sanyi