CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Papp Sándor: Kocsmába mentünk. Ha politizálni akartok, majd szóljatok! 2023. dec. 6.

Szűk körű osztálytalálkozó egy felvidéki magyar gimiben, inkább amolyan baráti beszélgetés érett hölgyek és krisztusi korhoz közelítő férfiak között. Persze hogy szóba kerül a közélet és a politika is. Szinte minden második öregdiák határozottan kijelenti, hogy szeptemberben utoljára szavazott „erre“ a magyar pártra, mert ennek így semmi értelmét nem látja.

Haveri körben folyik a sör. A meccs szünetében a falra szerelt tévében megjelenik egy kis híradó is, a téma azonnal lecsapódik az asztalra a kriglik közé. Dühösen legyint az „ökör kör“ túlnyomó többsége, amikor a felvidéki magyar politika töketlenségét említi egyikük. Ezeket engedjük el! – szól az egyik, és a folyékony kenyér pusztítására buzdít inkább.

Nyugdíjasok köszöntése a kultúrházban a szokásos, rutinszerű, de persze kedves programokkal, majd jöhet a vacsora. Az egyik cserfes szájú asszonyság epésen megjegyzi a krumplisaláta majszolása közben, hogy 

ilyenkor bezzeg nem jön egyik politikus-jelölt sem köszönteni őket, hiszen nincs mit kérni tőlük már. A választásoknak vége, a következőig megint elkerülik a falut, aztán majd újra jönnek kuncsorogni a szavazatokért, de rám már ne számítsanak többet 

– emeli fel a hangját is a villáját, hogy megkaparintson egy kirántotthúst a hidegtálról. A csendes többség tele szájjal egyetértően bólogat. Nem értik a dolgukat – jegyzi meg szomorúan egy kortársuk az asztal végében.

Polgármesterek kávéznak a járási hivatal épületének aulájában, az agytágító értekezlet cigiszünetében. A magyar polgik időnként összehajolnak, hogy megbeszéljék a saját dolgaikat is. Érzelemmentesen konstatálják, hogy 

az a párt, amelyik nem tud, vagy nem akar szorosan együttműködni egy kampányban a polgármesterekkel, az eleve bukásra van ítélve. 

Annak a kampánypénznek az egyharmadát ha nekünk adják, mi megnyertük volna nekik a választásokat – mondja az egyik régi motoros, és kortyol egyet a feketéből. De ha nem, hát nem! – folytatja mosolyogva – Ezekkel (értsd Fico and co.) is el lehet intézni, amit akarunk... Van már rutinjuk, nem azt nézik, hogy ki a magyar, hanem hogy milyen a pályázatod költségvetése...

A cigánysoron az egyik udvaron éppen az aranyeső hullik a szép kis házra – jó hangosan, úgy, hogy a vakolat is lehullik a falról. Matovič 500 euróját már nem várják („A rák egye ki a belit!“ – közismert etnikai jókívánság – átverés esetén), pedig mindannyian rá szavaztak a jólelkű gömöri romák. 

Az igaz, hogy a „Betmen-péz“ Pestről boldogította ezévben is a kis (de inkább nagy) családot, de most Igor többet adott. Vagyis nem adott, csak ígért. 

Be is jutott a parlamentbe, more! – kurjongat a helyi DJ Tiësto, és maximumra tekeri a volume-t.

Dübörög a Baross-pályázatból vásárolt traktor a falu utcáján, jól szolgálja a gazdáját, csak a múltkor sem hagyhatta már a háza előtt, mert a hetente vonuló migránsoktól bizony féltette. Dühöngtek is egy sort a társakkal, hogy miért nem szerveztek a magyar politikus urak valamilyen védelmet a családjaiknak, hiszen egész nyáron itt ólálkodtak csapatostul ezek a sötétarcúak, de a plakátokról valahogy nem akartak lemászni a jelöltjeink, hogy szembesüljenek a valósággal. 

Bezzeg Ficoék nem vacakoltak, így hát oda ment a család szavazata, mert ők megígérték a biztonságot.

Valahol így van ez, valahogy így van ez – ahogy éneklik a dalban.

Nem baj, skacok, majd szombaton jól válasszátok meg egymást! De nép már nincs mögöttetek. Nincs, mert ez nem politika, amit műveltek. Viszont nektek kifizetődő...