CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Papp Sándor: Korrupt-e a felvidéki magyar politikus? 2024. febr. 5.

Nem.

Vicceltem.

Most pedig komolyan.

A magamfajta „publicista” sokszor a kelleténél több információhoz is jut, aztán hetekig agyal azon, hogy piszkítson-e a saját (…) fészkébe, vagy nyelje le, eméssze meg és engedje ki magából az ilyen-olyan piszkos dolgokat.

Sajnos ki kell jelenteni, hogy a mieink közül sem különbek egyesek a Deákné vásznánál. Persze kis közösség vagyunk mi, kis (megyei) képviselőkkel, de sajnos ezen a szinten is be lehet szedni a sápot, ha elég vastag a bőr a politikus arcberendezésén, és bizony egyeseknél elég vastag.

Most az lenne az igazán bombasztikus hír, ha amolyan fapados oknyomozóként konkrét nevek jelennének meg ebben az írásban, konkrét, bizonyított esetekkel. Nos, ezzel nem szolgálhatok, illetve szolgálhatnék, de minek. Van elég bajunk e nélkül is, nem kell a fesztivál most a két választás előtt, de

ha egy egészséges pártot akarunk működtetni a közjónk szolgálatában, akkor ezzel a témával is foglalkozni kell majd a vezetésnek a jövőben.

Az ilyen praktikák ugyanis nem maradnak titokban, mert az érintettek, vagy inkább megkárosítottak bizony énekelni szoktak, és az ilyen információk – bár nem jelennek meg a sajtóban –, futótűzként terjednek az emberek között x-ről vagy y-ról.

Aztán persze ne csodálkozzunk, hogy az istenadta nép inkább otthon marad a választások napján, vagy választ naivan egy olyan szlovák politikust, akiről nem tud konkrét piszkos dolgokat, mert messze van tőle.

Ez a téma olyannyira tabu a felvidéki magyar közéletben, hogy nem tudok 1989 óta felidézni egyetlen cikket sem, ahol taglalta volna valaki, vajon a mieink is olyanok, mint a korrupt szlovákok, vagy mi mások vagyunk, egytől egyig faszagyerekek.

Persze volt itt pár telekvásárlásos ügy meg ilyenek, de arról nagyvonalúan kussolt a felvidéki magyar média, hogy az MKP meg a Most idejében működtettek-e a pártjaink vagy azok miniszterei, parlamenti képviselői egy olyan korrupt rendszert, ahol csak az a pályázó lehetett sikeres, aki visszatejelt kreatív módon a politikusaink strómanjain segítségével. 

Hallgatott mindeni, pedig mindenki tudta, hogy ki volt „Mister 20%”, akinél esélye sem volt annak az önkormányzatnak a pályázat elnyerésére, amelyik nem ment bele ebben a „játékba”.

Most – parlamenti képviselet, kormánypozíciók hiányában –, böjtöl a felvidéki magyar országos politika, így hát a szemesebbjének maradnak a megyei morzsák. Hogy nem szakad rájuk az ég!

Édesistenem, hol vannak azok az idők, amikor polgármesterek havonta utaztak a politikai pártjaink önkormányzati szakbizottságainak üléseire, de ugyanezt tették a pedagógusok, a kultúrában tevékenykedők, a kisvállalkozók, mezőgazdászok, egyházi képviselők a saját szakmai tanácsaik, bizottságaik összejöveteleire, hogy együtt gondolkozzanak és dolgozzanak ki olyan szakmai anyagokat, javaslatokat, amelyeket a pártjaink aztán igyekeztek felhasználni a politikai tevékenységük során, hogy érvényesítsék a jogainkat, fejlesszék a régióinkat.

Én nem tudom, mivé sorvadhat még ez az egész felvidéki magyar politikai tevékenység, de a végtelenségig nem lehet szívni a vérét, energiáját a gazdatestnek, mert ebbe így csak belepusztulni lehet. 

Mármint a közösségnek mint olyannak.

A kérdés az, hogy számít-e ez még valakinek…

Nyitókép: iStock