AMMARHA!
Papp Sándor: Kupak, Tanács
2024. nov. 8.
Jöttek sorba a Puskásba, mint a libák az Ipoly-partról hazafelé. A román bohóc eljátszotta az arrogánst, vagy inkább szenvedett, mert kiderült, hogy rossz Kamalára tett, és Trump most nem fogja bekajálni a nyustyu know-how-t, az átállást.
A legjobb időzítés volt az a „kis pesti sértés” ezeknek az EU-csicskáknak, hogy Trump győzelmének másnapján egy győztes stadionban kellett hajbókolniuk Miniszterelnök úr előtt.
Ez az a bagázs, amelynek „képviselői” (az idézőjelek nem véletlenek) hatalmas döntést hozott nemrégiben.
Mi hiányzott ugyanis az életünkből? A rögzített kupak!
Ezeknek a Tanácsa meghozta nemrég A Döntést: a kupakot, ha lecsavarja az EU-polgár, akkor azt ne lehessen a flakontól elvenni. Aztaq! Nem semmi, gyerekek!
Mi ez a maghasadáshoz, a golyóstollhoz, a C-vitaminhoz, a dinamóhoz képest?! Ez maga a csúcstechnológia!
Na kb. ennyit is ér az egész EU mostanság: egy rögzített kupak az egész Tanács meg a Bizottság.
Nagy tisztelettel kérem az olvasókat, hogy gyűjtsük össze a cikk alá kommentekben mindazokat a világmegváltó ötleteket, amelyek előbbre viszik jódolgunkat itt az EU-ban és biztosítják a fenntartható fejlődésünket különös tekintettel a migránsok és az lmbtq-lények jogaira (az őshonos kisebbségek le vannak szarva, azok csak európai fehér családok, tehát fogyóeszköz).
Szükség lenne például
- szivárványos zebrákra
- mecsetre minden áruházlánc parkolójába
- barna színű vécépapírra, mert a fehér, az rasszista (úgy értem, használat a használat előtt is legyen barna)
- migráns Mikulásokra az érzékenyítés jegyében
- burka divatbemutatókra a falunapokon
- gyűjtés a BlackRock számára, hogy fel tudja vásárolni Ukrajnát.
Elő hát a fantáziánkkal, és ne kíméljük egymást, közben persze bízzunk abban, hogy az EP-ben sikerül a patriótákkal értelmes irányban fordítani ezt az elszabadult hajóágyút, melyet EU-nak nevezünk.
Édesistenem, mi, akik megéltük a CCCP-t, és benne a Brezsnyev – Andropov – Csernyenko érát, azt hittük, hogy attól nagyobb baromságot már nem tapasztalunk majd életünk során.
De!