LESZ, LESZ, LESZ

Papp Sándor: Mindenki nyugodjon le a...és szavazzon Krisztiánra! 2024. márc. 22.

Nem árulok el azzal újdonságot, ha leírom, hogy a P7-en számtalan kritikus vélemény látott napvilágot a felvidéki magyar politikai élet szinte mindegyik szereplőjéről.

Nincs ehhez hozzászokva se a politikus, se az olvasó, mert ugye az a vélemény dívik leginkább, hogy saját fészek meg mi kutyánk kölyke, satöbbi-satöbbi…

Persze vannak más olyan webportálok, amelyeknek az a dolguk, hogy a másik oldalt szidják, járassák le, na de a P7 az más!

Mi ugyanis a Magyar Szövetséggel vagyunk.

Felsejlik a kérdés: akkor mire jó ez a „bántás”? Nos, értetek, és nem ellenetek, kedves választott és önjelölt tisztségviselőink. Értetek, meg persze magunkért, ha értitek…

Ami viszont a legfontosabb, hogy minden kritikai megnyilvánulás összes gondolata mellett ott vannak az alternatív lehetőségek, a javaslatok és vélemények, azaz, hogy mi miért nem jó, és hogyan lehetne másként. Tesszük tehát mindezt meggyőződésből, jó szándékkal, azért, hogy mindannyian sikeresek legyünk: 

a csapat is és a szurkolók is, azaz a Magyar Szövetség és a magyar választók is.

Ez tettük az elmúlt hónapokban Forró Krisztiánnal is, aki a párt jelöltje a szombati választásokon.

Hiányoltuk a keményebb és tartalmasabb retorikai elemeket, mert meggyőződésünk, hogy csak ezzel lehet plusz szavazatokat begyűjteni.

„Krisztián a helyes, tisztességes szomszéd srác” – ő valami hasonlóra esküszik, mármint hogy ő ezzel az arculattal lehet sikeres, már csak azért is, mert ilyen a habitusa, ezt nem kell „eljátszania”, ettől hiteles.

Egy teára, kávéra invitáló szimpi fiatalember.

Oké - mondtuk mi -, de ettől több kell(ett volna), mert ez megint csak azokat mozgatja meg, akik eddig is könnyebben mozdultak a magyar szóra.

Már bocsánat, hogy ezzel a példával hozakodok most elő, de anno Bugárral az úgynevezett „kibővített változatot” jól csináltatták (magyarul, jól használta a nem létező háttérhatalom már akkor is!), csak, ugye ott annak az volt a célja, hogy Béla ne akarjon „magyarkodni”. Nem is akart aztán a sikeréért cserébe.

Szóval Krisztiánt meghintettem volna egy csipetnyi Gyimesi-paprikával és nyakon öntöttem volna egy kávéskanálnyi Bugár-szósszal…működött volna, 

mert Krisztián határozott és kemény reakciója a legutolsó tévévitában a Švec nevű senkiházi ellen élményszámba ment.

Egy a lényeg, ha jól csinálta Krisztián, hogy a kampányban a saját megérzéseire hallgatva dolgozott, akkor az esetleges (kívánatos!) siker, az ő sikere lesz.

Ha kiderül, hogy gyenge volt a tea és a kávé, annak mindannyian megisszuk a levét, és nincs rosszabb egy vacak és gyenge kávénál.

Szombat estig tehát „tűzszünet”, mindenki nyugodjon le, hallgasson a szívére és a SAJÁT ÉRDEKÜNKBEN menjen és szavazzon Krisztiánra!

A szívünk legyen forró vasárnap reggel és ne a talaj a talpunk alatt…