LÓSZART, MAMA!

Papp Sándor: Mindennapi, Facebookon való hülyítéseinket add meg nekünk ma! 2024. jan. 15.

Saját ismerőseim között végzett felmérésem alapján tíz felnőtt emberből átlagban nyolcnak van Facebook-profilja, ergo, kisebb, de inkább nagyobb mértékben aktív ezen a közösségi oldalon.

Semmi új a Nap alatt, mondhatnánk, ezt az állapotot már régen felismerte a politika is, hiszen itt zajlik a közösségi élet nagy része is, innen kattint szinte mindenki a cikkekre, hivatkozásokra, itt üzennek egymásnak a pártfunkcionáriusok, vagy itt láthatjuk élőben a halálosan unalmas sajtótájékoztatókat is.

Ez van, beszippant mindent ez az időrabló monstrum, hol vannak már azok a boldog békeidők, amikor újságtartók voltak otthon a toalettjeinken…

Nagyra becsült felvidéki magyar politikusaink is ezerrel használják ezt az áldást a választók tájékoztatására. 

A gond csak az, hogy vannak olyanok, akik a napfelkeltéről is úgy tudósítanak, mintha azt ők intézték volna nekünk. 

Az ember csak kapkodja a fejét, hogy amikor elkészül egy épület, egy híd vagy bármi – amelyek megvalósításában szakemberek százai vettek részt a pályázati menedzsertől kezdve a tervező mérnökön át a hegesztőig –, akkor pont őket nem látni a Facebookon, ellenben jön egy alibista politikus, aki maximum egy gombot nyomott meg, amikor jóvá kellett hagyni a beruházást, de úgy közvetíti nekünk a mű létrejöttét, mintha az ő érdeme lenne minden.

Ilyenkor rosszabb esetben kinyílik a mezei szavazó zsebében a bicska, jobb esetben kér egy kört a kocsmai asztaltársaságnak, ahol kollektíven elküldik a bánatba az ilyen jellemtelen potyalesőket.

Amikor Kalondán ünnepélyesen átadtuk a Palóc Házat a felújítás után, a Nemzetpolitikai Államtitkárság illusztris vendégei a szalag két végén álltak, és közöttük azok a helyi és környékbeli palóc emberek vágták át a nemzeti színű szalagot, akik évtizedek óta önkéntes munkával segítették az Ipoly-völgye elszakított falvaiban a magyar közösségi élet pezsgését. Leírom még egyszer: 

a politika képviselői tartották a szalagot, és a nép egyszerű gyermekei vágták el azt.

Szimbólum volt ez a javából, és annak ellenére, hogy nekik köszönhettük a felújításhoz kapott támogatást, egyáltalán nem derogált ez a helyzet a magyar kormány tisztségviselőinek, sőt!

Nos, így is lehet szolgálni. Alázattal, igazmondással.

Nincs attól visszataszítóbb, amikor egy politikus mást sem csinál, csak profitálni akar mások munkájából. A nép egy része átlát a szitán, de a nagy többség naivan elhiszi azt, amit legyártanak neki az ilyen szerencselovagok.

Nekik készült ez a cikk.

Emberek, nem kell elhinni minden hülyítést, amit a mi, áldott felvidéki magyar „politikusaink” is előadnak a Facebookon. A valóság megtapasztalásáért érdemes utána olvasni a dolgoknak.

Erre a legjobb oldal épp a Piros7.es! :)