CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Papp Sándor: NATO? Načo!? 2023. márc. 25.

Ez ugye egy szlovák nyelvű szójáték, vagy inkább szófordulat, mert játszani az alábbi hír hallatán nem nagyon van kedvünk, szóval a NATO? Načo!? Magyar fordításban azt jelenti, hogy NATO? Minek!?

Jött ugyanis a hír, hogy annak ellenére összeül a NATO-Ukrajna tanács, hogy Magyarország sokadszor is vétózta az a katonai szervezeten belül, azzal érvelve, hogy amíg Ukrajnában sérülnek a kárpátaljai magyarok, szlovákok, románok jogai, és addig, amíg ez a helyzet nem javul, ezzel az országgal nem fog a magyar kormány semmilyen tárgyalást engedni a NATO keretein belül. 

Nos, ezt most a NATO úgy gondolta, 

hogy (már elnézést) konkréten leszarja.

Oké, akkor innen indulunk kis tapssal (made by Fábry).  Ilyenkor emelkednek a söntésekben és egyéb kultúrközpontokban, a Kárpát-medence egyes országaiban a vércukor szintek és nyílnak a bicskák a zsebekben, azzal a nem titkolt óhajjal, na akkor, yenkee-k, most takarodjatok a bánatos anyátokba innen, mert most már ebből elég volt!

Magyar, szlovák, szerb virtus ilyenkor virtuálisan egymásba kapaszkodik és megindul egy olyan transzcendentális folyamat az emberek között, amelyre a Jóisten is csak elismerően csettinteni tud, hogy azért van még itt a vén Európa szívében pár becsületes, önérzetes nemzet, amely nem hagyja, hogy a fejére ürítse a kloákáját bármilyen aberrált hatalom.

A románokat azért nem említem, mert az nem nemzet, hanem foglalkozás (made by Sztálin), 

tehát nekik a mindenkori aktuális győzteshez való azonnali dörgölődzés a know-how-juk, a csehekkel meg azért nem lehet számolni, mert akik régebben maximum egy Švejkkel „harcoltak” a labancok ellen, ma meg egy tojógalamb kinézetű barber-bájgúnár NATO-tábornokot választottak meg elnöknek - igaz, hathatós Soros és Zuzanna támogatással -, nos, az ilyenektől a karakán kiállás egy adott ügy mellett nagyon messze van. 

A csehekkel csak addig lehetett számolni, amíg egy szlovák vezette a kormányukat.

A lényeg, hogy a szerbek, magyarok, szlovákok kirajzolódó hármas szövetsége (a politikában ehhez már csak egy nem liberális szeptemberi szlovák kormánykoalícó kell) akaszthat tengelyt a hatalmas USA-val, amelynek jelenlegi kesztyűsbáb elnöke erősen emlékeztet a Markos-Nádas kabaré szerzőpáros ikonikus húgyos Józsijára, de ez bizonyára csak a véletlen műve.

Egy a lényeg, hogy ezek az amcsik, ezzel a fent ecsetelt döntéssel egy méretes „fákjú“-t mutattak felénk, amely közép-európai nyelvre fordítva azt jelenti, hogy kuss a nevetek csicskák, mert mi vagyunk a világ hatalma és a ti dolgotok, hogy senkik legyetek.

Nos nem tudom, hogy Washingtonban hallotak-e a kétszáz éve született Petőfiről, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a szerb-magyar-szlovák származású srác, olyat tett velünk anno, amelynek a hatása máig ott buzog az ereinkben (made by Orbán Viktor), 

úgyhogy „Hé, nagyurak“, ácsi, mert ezeknek a kis országoknak a nemzetei bizony képesek úgy elkapni azokat a dohos amerikás mogyoróitokat, hogy bizony abban nem lesz köszönet! 

Lehet itt bennünket csicskáztatni még egy darabig, de ez az idő már vészesen fogy, mert a szerb,a magyar és a szlovák nép olyat tehet vetek, amihez nem nagyon szoktatok hozzá a nagyvilági csendőrszerepetek során.

Hogy aztán mindebben a zsigeri ellenállásban van-e ráció, azt ne kérdezze senki, ugyanis itt most már az érzelmek dolgoznak az emberekben, és aki figyeli a három országban a néphangulatot, az jól látja, hogy az indulatok egyre jobban felkorbácsolódnak, és lassan eljön az idő, amikor a nép már nem kérni fogja a rájuk telepedőket, hanem a kezébe veszi a sorsát és megkezdi a konkrét ellenállást.

Úgyhogy nem mese ez emberek, még akkor sem, ha egy mese dalocskájával zárom üzenő soraimat a NATO felé: 

híres nagy vadászok, jobb, ha félre álltok, hipp-hopp, jön...