
ZSÍR
Papp Sándor: Nekem nem kell ez a „szép új világ”
2024. dec. 6.


Nekem nem kell ez a „szép új világ”
Nekem a reggeli újság szaga kell, az esti lapzárta friss híreivel
Nekem a kotyogó „khhhhhchchchc” hangja kell
Nekem a Kossuth rádió vízállás-jelentése kell
Nekem a masina platnyiján majdnem megégő krumplilaska kell
Nekem nagyanyám fejkendőjének illata kell
Nekem az este behozott, csonttá fagyott, kiteregetett lepedő párolgása kell a cserépkályha melege előtt
Nekem nagyapám „meséje” kell az orosz fogságról, a csalánlevesről
Nekem az osztály olajos padlója kell
Nekem a körmös kell, akkor is, hogyha fáj
Nekem az őrült csínytevések kellenek a srácokkal (miért haltak meg páran?!)
Nekem a zöld tábla kell és kréta kell, kréta!!! Meg büdös szivacs…
Nekem az iskolaköpeny kell
Nekem a röhögés kell Brezsnyev temetése alatt
Nekem a losonci Mini – HBB – Piramis koncert kell ötezer gyerekkel
Nekem a rendezők riadt arca kell, hogy mi lesz ebből itt??? Huhúúúú!
Nekem a lányok szőrös hónalja kell (na jó, ez azért mégse…)
Nekem az utolsó délután kell a Csónakházban az osztálytársakkal
Nekem a berukkolás okozta sokk kell
Nekem az éjjeli, géppisztolyos járőrszolgálat kell
Nekem a tiltott osztrák tévé kell Falcoval meg a Queennel
Nekem a dögszürke szocializmus elleni lázadás kell
Nekem a korabeli pesti butikok eklektikus világa kell
Nekem az érzés kell, amikor belépsz a somoskői (tetszés szerint behelyettesíthető) határon
Nekem az érzés kell, amikor átcsempészed haza a farmerdzsekit
Nekem a Panormáma Chrudinákja kell
Nekem a Fórum újság cikkeinek ezerszer való kiolvasása kell
Nekem a szakállas Orbán Viktor kell
Nekem Demjén Szabadság vándorai dala kell
Nekem a novemberi fagyoskodás kell a losonci Búza téren
Nekem Duray Miklós Jurta Színházban felolvasott szamizdat beszéde kell
Nekem a végtelen utazások kellenek az Együttélés PM szakmai tanácskozásaira (hallod, Gubík Laci! Kellenek a szakmai tanácskozások!)
Nekem a harc kell Slotaék ellen
Nekem a kisgyerekim kellenek, hogy újra lehessek apa, mert jobban szeretném csinálni, mint, ahogy csináltam…
Nekem a határnyitás kell és a remény
A Remény!
Nekem Cipő kell a kalondai öltözőben, ahogy kortyolgatja a vörösborát
Nekem Balázs Fecó kell, ahogy végtelen türelemmel vár, hogy a helyi zenészek koncertje véget érjen
Nekem a hitem kell, hogy „Minden Rendben Van!”
Nekem nem kell ez az izé… ez a modern szarság, tele aberrált hülyeségekkel
Nekem a fiatal férfiúi életem kell az álmaimmal, céljaimmal, sikereimmel
Mit, hogy azt már nem lehet visszahozni?
Tudod mit mondok neked? Lehet!
Csak rajtad múlik, hogy meddig maradsz fiatal, akár hatvanon túl is.
Csak rajtad múlik, hogy restartolod-e az életedet ezer életen és ezer bajon át.
Ha öregnek és üresnek érzed magad, készülj a halálra! Hajrá, a te dolgod.
Viszont, ha érzel magadban még tettrekészséget, energiát és ott van benned a fiatalságod ereje és vagánysága, akkor élhetsz még tartalmas és hasznos életed önmagad és a szeretteid legnagyobb örömére.
Nem kell sírnod az elmúlt világért, tegyél azért, hogy benned éljen tovább, és ügyelj arra, hogy add tovább.
Vegyél újságot!
Főzz kávét!
Fuss, mozogj!
Nevess és szeress ördögangyalokat! Nagyon szeress!
Legyél „hülye”, de ne legyél vén hülye!
Na gyerünk!
Rock 'n roll!
Utóirat: Ja, és hallgass vízállás-jelentést. Megnyugtat…

Papp Sanyi


