CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Papp Sándor: November 17. emlékére 2023. nov. 17.

Petőfi után szabadon:

Felvidék csendes, ujra csendes

Elzúgtak választásai…

Szégyen reá! lecsendesűlt és

Szabadságát nem vívta ki.

Oly hosszú volt ez a 34 év, hogy közben felnőttek a gyerekeink, a szabadság gyermekei, igen ők az első generáció, akik a forradalmi időkben fogantak vagy születtek és nekik már nagyon nehéz elmagyarázni, hogy mi volt a kommunista diktatúra. Egyszer megpróbáltam egy példával:

tudjátok akkor hosszú sorok voltak a boltok előtt, ha jött valamilyen áru, - meséltem nekik. Most is örökké hosszú sorok vannak a boltokban, - jött erre a válasz. Erre én: aha, csak most a kasszánál, a boltból kifelé, akkor meg a bolt előtt a járdán, befelé! Feel the difference! – ahogy a reklámban mondják manapság.

Felnőttek hát ők, akik magzatként már ott voltak a tereken meg az estébe nyúló lázas összejöveteleken. Nem tudom, hogy ki hogyan emlékszik a rengeteg történésre, de anno Losoncon volt Duray Miklós első nyilvános szereplése, amikor hazaért az USA-ból, és azon az ominózus esti találkozón hangzott el legelőször: KELL EGY MAGYAR PÁRT! Aztán elindult a diskurzus, több száz ember zsúfolódott össze a Csemadok egykori üléstermében, és a vita hevében az egyik jólelkű jelenlévőtől elhangzott egy költői kérdés, amikor az a kényes téma merült fel, hogy mi legyen a régi káderekkel, akik esetleg jönnének majd a magyar pártba. A kérdés így hangzott: most akkor mi legyen Kis János bácsival, ha jönni akar a CSKP-ból a magyar pártba?

Mert akkor ő most mi? Kommunista vagy magyar???

Aki naivan kimondta ezt a kérdést, nem is tudatosította, hogy micsoda dilemma elé állította a majdani párt szervezőit. Ugyanis nem az volt a kérdés, hogy kinek milyen volt a múltja, kinek volt kommunista pártkönyve. Hanem, hogy a szívében, a lelkében micsoda: egy, a hatalmat kiszolgáló jellemtelen alak, vagy egy gerinces ember?

Mindkettő magyarul beszél, de az egyik csak beszél, a másik meg magyarul is érez és tesz!

Ó, Istenem, mennyi magyarul beszélő, de szolgalelkű jellemtelen és jellegtelen alak forgolódott és forgolódik most is a felvidéki magyar politikában és közéletben!

Ha valamiért nem vívtuk ki a szabadságunkat, hát éppen ezért, a gyávák, a meghunyászkodók, a csicskák és puhapöcsűek miatt.

2023 novemberében nem, hogy valamiféle autonómiáról nem tudunk beszélni, de annyira ernyedt és szétesett az egész társadalmunk, hogy arra nincsenek szavak. Ha nem lenne 2010 óta olyan kormánya Magyarországnak, amelyik egyetemes magyar nemzetben gondolkodik és gondoskodik (rólunk), akkor nagyságrendekkel rosszabb lenne a helyzet. Az isteni gondviselés és forintok milliárdjai tartják életben a kicsi falvainkban a civil szerveződéseinket, segítik a kisvállalkozóinkat, újítják fel a templomainkat, építik a hidakat és az utakat Felvidék és a jelenlegi Magyarország között.

És hol vagyunk mindebben mi?

Hol van a mi belső erőnk, hol vannak a tartalékaink és legfőképpen, hol van a politikai és társadalmi elit MUNKÁJA és EREDMÉNYE a Felvidékért?!

Sehol.

2023. november 17-én sajnos ki lehet jelenteni, hogy a felvidéki magyarság nem szabad.

Ez a közösség a saját elitjének a túsza.

Egy tucatnyi elefántcsont-toronyban múlatják az idejüket, időnként kijönnek egyet koszorúzni, gulyást kóstolni, vállon veregetni Pista bácsit, megsimogatni Mari nénit, hogy még sokáig éljenek, mert kellenek. Nekik. Az unokák meg már amúgy is Pesten, Amszterdamban, vagy Pozsonyban vannak, azok már nem számítanak.

Lehet ezzel az áldatlan állapottal mit kezdeni? Nem, nem lehet semmit. Legalábbis addig nem, amíg önvizsgálatot nem végzünk, húzunk egy vonalat és elkezdjük az önrendelkezésünk megszervezését a nulláról.

Csakhogy ez egy csapdahelyzet, ugyanis ugyanazokkal, akik mostanra ide juttatták a felvidéki magyarságot, nos, azokkal nem lehet újrakezdeni semmit. Ettől van még egy rosszabb hírem is. Azokkal a fiatalokkal sem lehet, akik eltanulták az elődeiktől, hogy hogyan kell (ki)használni ezt a majd félmilliós embermasszát. Itt a kör bezárul.

Kellemes szabadság-ünnepet kívánok mindenkinek. Ja, ma nincsen bót! Viszont el lehet menni bevásárolni Magyarországra, csak most már nem nagyon éri meg, mert az utóbbi napokban megerősödött a Forint, - sajnos, bukik ki önkéntelenül a mezei szlovmagy szájából.

Itt tartunk most. Ide jutottunk a Hídon át.

Pár héten belül harmincéves évfordulója lesz a Komáromi Nagygyűlésnek.

Duray Miklós egy éve halott.

Mi lesz veled, Felvidék?!

nyitókép: tenyek.sk