ZSÍR

Papp Sándor: Óda a gondozó angyalokhoz 2024. okt. 28.

Óda a gondozó angyalokhoz

Te, aki esti szürkületben elindulsz a bőröndöddel egy zsúfolt kocsiban
Te, aki hosszú órákat utazol az éjben, s még fejed sem tudod lehajtani, hogy álmodj egy picit
Te, aki nyugati tiszta benzinkutak toalettjében frissíted arcodat a vízzel
Te, aki a rövid cigiszünetben révetegen nézel magad elé…
Te, aki megérkezel és rutinszerűen cserélsz helyet a szolgálati szobátokban
Te, aki reggel már frissen készíted a reggelit Gothfried bácsinak
Te, aki közben felhívod az itthon hagyott gyermekedet, mielőtt az iskolába indul, nélküled
Te, aki bevásárolsz, pakolsz, hivatalban intézkedsz szép német kiejtéssel
Te, aki öltöztetsz, vetkőztetsz, borotválsz, körmöt nyírsz
Te, aki testet emelsz triciklibe és túrázni mentek, mert gyönyörű az ősz
Te, aki kocsit vezetsz a bácsival és ő is újra vezetni szeretne, s te engeded
Te, aki együtt integetsz a falu közepén bámulóknak, akik azt hitték, Gothfried már halni készül
Te, aki kacagsz és megnevetteted őt és ő újra fiatalnak érzi magát
Te, aki csendben betakarod délután, mert elfáradt
Te, aki csendben szundítasz mellette, mert elfáradtál
Te, aki vacsorához terítesz és mosolygós mezei virágot teszel a vázába
Te, aki messengeren kérdezi a gyerekeket, hogy mi újság otthon
Te, aki türelmesen várod, hogy az idős test elaludjon a tévé előtt, és ágyba viszed őt
Te, aki bekanalazol egy joghurtot és egykedvűen lapozza a Facebookot
Te, aki suttogva telefonálsz egy haza a kedvesedhez, mert jó hallani őt
Te, aki kibírod ezt is, mert sok mindent kibírtál már
Te, aki reméled a szebb életet és a boldog jövőt
Te, aki lehetnél egy szimpla szociális és egészségügyi dolgozó, de több vagy
Te, aki lehetnél egy a sok cseléd közül, de több akarsz lenni, mert lelked van
Te, aki megszereti a klienseit és megszépíti az életüket
Te, innen Nógrádból, meg bárhonnan a Felvidékről
Te, aki valójában újra játszod az Életrevalók filmet
A te gondozó és óvó kezeid legyenek áldottak!
A te értő és szerető szíved legyen tele erővel!
A te lelked töltődjön nap, mint nap, hogy ha hazaérsz tudj szeretni azt, aki szeret!
A te egészséged maradjon meg, hogy élhesd az életed!
Isten óvjon Téged, te angyalarcú teremtmény!
Isten áldja a munkádat, amit a családodért végzel!

(Ez a cikk tisztelgés azelőtt a sokezer felvidéki magyar ápoló előtt, akik a nyugati nyugdíjasok felügyeletét és istápolását vállalják, messze a szeretteiktől, hogy így biztosítsák a családjuk anyagi biztonságát)