A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal működését. Anonymizált információkat tartalmaznak.

Analitikai sütik

Szolgáltatásaink javítására szolgál. Google Analytics anonym információkat gyűjt az Ön által látogatott oldalakon

Remarketing Facebook

Pomocou služby Facebook poskytujeme remarktingovú reklamu, čím zvýšime relevantnosť reklamy na platformách služieb Facebooku.

Google Remarketing

Google Ads segítségével remarketing szolgáltatást nyújtunk, segítségével Ön célzott reklámokat láthat.

Konverzie kampaní

Pre vylepšenie naších služieb a užívateľského zážitku, zaznamenávame vykonávanie cieľov naších zákazníkov a podľa doho upravujeme webovú stránku aby tieto ciele boli čo najrýchlejšie vykonávateľné.

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu SmartsUpp, ktorá odosiela údaje na servery v Českej Republike. Neukladá žiadne osobné údaje, len text ktorý nám odosielate. Viac info na <a href="https://www.smartsupp.com/cs/help/ochrana-osobnich-udaju-gdpr/" target="_blank">stránke spoločnosti</a>

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu Facebook Messenger, <a href="https://www.facebook.com/business/gdpr" target="_blank">ku ochrane osobných údajov viac info nájdet na tejto adrese</a>.

Tollaslabdazas

Papp Sándor: Száz tollaslabdát, ezeret! * 2025. jún. 12.

Azt mondja Ildi, hogy tavaly a rekord kétszáz volt, de ma este is majdnem százötvennél esett le az utca aszfaltjára a tollaslabda.

Igen, nem is olyan rég még szinte minden falu, minden utcájában nyári koraesték szürkületében repült a fehér játékszer kecsesen a levegőben, bármilyen erővel is ütötte atz az egyik fél a másiknak. Mindeközben a ház előtti lócán, padon, kövön, gerendán ott ültek a nagymamák meg a nagyapák, kezükben imakönyvvel vagy épp egy pohár borral. Aztán kijött anya és apa is, mert végeztek az állatokkal és leültek a pad szélére, vagy csak a kerítést támasztva szürcsölte apa az üvegből a megérdemelt sörét.

Nem siettek megnézni a híradót vagy a Nagy Ő-t, mert a kinti hírek fontosabbak voltak, a Nagy Ő meg ott áll mellettük, vagy már egy emberöltőn át, mint támasz, vagy mint jövendőbeli, mint reménység.

Az emberek keresték egymás társaságát, és meg is találták. Ha megjött a tüzifa, akkor kérés nélkül elindultak a szomszédok a szomszédba, segíteni, berakni kalitkába, ősszel meg minden nap más kertjében ásták ki és zsákolták be az éves krumplimennyiséget.

A templomok vasárnap tele voltak, mert mindenki itthon dolgozott. A családok nem estek szét, a nagyit nem tették be a „szegényházba”, a falusi nincstelent pedig alkalmi munkákkal segített mindenki.

A közösségek léteztek. Ma már az ilyen élethelyzetek ritkák, mint a fehér tollaslabda.

Hm… igen… talán ez lenne a megoldás. Programszerűen minden családnak kiosztani egy tollaslabda szettet, a házak elő meg padokat lerakni is visszaszoktatni az embereket egymáshoz.

Kevesebb tévé, levesebb shoppingolás, több utcai kavalkád… aztán úgyis mennének a fotók a Facebookra, de hát Istenem, menjenek, csak legyenek együtt az emberek, érezzék egymást közelről!

Ha én a Magyar Szövetségben valaki lennék, én ezt csinálnám a felvidéki magyar közösséggel.

Talán elsőre nevetségesnek tűnik egy ilyen megoldás, de tényleg így működtek még harminc éve a falusi kisközösségek, és ezek a csoportok teszik ki ma is a potenciális választók nagy százalékát.

Persze az emberek ma már másként gondolkodnak és viselkednek. Nagyobb a távolságtartás és gyakoribb a bezárkózás. A modernitás énközpontúsága megöli a toleranciát és kényelmesebb nem elfogadni a másikat, így hát fokozatosan erodálódott minden falu is.

Ezért nehéz ma már a közösségek megtartó erejére építeni a politikát, bármennyire is ezt szeretnénk, mert az igaz, hogy a helyi „szent őrültek”, azaz a lelkes szervezők még össze tudják terelni maguk köré azt a pár tucat embert, 

amely mint a csuma, összefogja a káposztát, de ne áltassuk magunkat, azzal, hogy átmenthető ez a régi közösségi összetartás a mai körülmények közé. Nem.

Persze az emberek ki-kiruccannak a falunapokra, a nyári fesztiválokra, de a számok nem engednek, száz magyarból egy (!) vesz részt aktívan a nemzeti ünnepeinken, és kétszáz emberből, jó ha egy próbál tevékenyen tenni a helyi, vagy térségi problémák ügyében. Influenszereket bámulunk a mobilban, azoktól várva a csodát, hogy tegyék szebbé az életünket, de meg se fordul sokak fejében, hogy önkéntes munkában kitakarítsa a folyó árterét, lekaszáljon egy gazos részt, vagy felújítson egy útmenti keresztet. Igen, vannak ilyen esetek, amelyek kivételként erősítik a szabályt, vagy inkább a folyamatokat a széthulló közösségeinkről.

Hogy mi a megoldás? Elsőként talán a tollaslabda meg a ház előtti pad. Szerintetek? Kommentben írjátok meg!

* Petőfi legendás verssora, valamint Széchenyi István mondata után, szabadon...

Petőfi Sándor: Vasuton

Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.

Ezek a föld erei,
Bennök árad a müveltség,
Ezek által ömlenek szét
Az életnek nedvei.

....

A "Száz vasutat, ezeret!" idézet egy híres idézet Széchenyi István gróf politikai és gazdasági reformátorról. Ez az idézet a Széchenyi István gróf által képviselt, a vasútépítés jelentőségére való utalás, amely a magyar fejlődés egyik kulcsfontosságú eleme volt. A Széchenyi István gróf által a magyar vasút fejlődésére irányított erőfeszítést a következőképpen értelmezhetjük: Száz vasútat, ezeret! azt jelenti, hogy sokkal több vasútvonalat kell építeni, hogy Magyarország fejlődését elősegítse.