LESZ, LESZ, LESZ

Papp Sándor: Száz tollaslabdát, ezeret! * 2025. jún. 12.

Azt mondja Ildi, hogy tavaly a rekord kétszáz volt, de ma este is majdnem százötvennél esett le az utca aszfaltjára a tollaslabda.

Igen, nem is olyan rég még szinte minden falu, minden utcájában nyári koraesték szürkületében repült a fehér játékszer kecsesen a levegőben, bármilyen erővel is ütötte atz az egyik fél a másiknak. Mindeközben a ház előtti lócán, padon, kövön, gerendán ott ültek a nagymamák meg a nagyapák, kezükben imakönyvvel vagy épp egy pohár borral. Aztán kijött anya és apa is, mert végeztek az állatokkal és leültek a pad szélére, vagy csak a kerítést támasztva szürcsölte apa az üvegből a megérdemelt sörét.

Nem siettek megnézni a híradót vagy a Nagy Ő-t, mert a kinti hírek fontosabbak voltak, a Nagy Ő meg ott áll mellettük, vagy már egy emberöltőn át, mint támasz, vagy mint jövendőbeli, mint reménység.

Az emberek keresték egymás társaságát, és meg is találták. Ha megjött a tüzifa, akkor kérés nélkül elindultak a szomszédok a szomszédba, segíteni, berakni kalitkába, ősszel meg minden nap más kertjében ásták ki és zsákolták be az éves krumplimennyiséget.

A templomok vasárnap tele voltak, mert mindenki itthon dolgozott. A családok nem estek szét, a nagyit nem tették be a „szegényházba”, a falusi nincstelent pedig alkalmi munkákkal segített mindenki.

A közösségek léteztek. Ma már az ilyen élethelyzetek ritkák, mint a fehér tollaslabda.

Hm… igen… talán ez lenne a megoldás. Programszerűen minden családnak kiosztani egy tollaslabda szettet, a házak elő meg padokat lerakni is visszaszoktatni az embereket egymáshoz.

Kevesebb tévé, levesebb shoppingolás, több utcai kavalkád… aztán úgyis mennének a fotók a Facebookra, de hát Istenem, menjenek, csak legyenek együtt az emberek, érezzék egymást közelről!

Ha én a Magyar Szövetségben valaki lennék, én ezt csinálnám a felvidéki magyar közösséggel.

Talán elsőre nevetségesnek tűnik egy ilyen megoldás, de tényleg így működtek még harminc éve a falusi kisközösségek, és ezek a csoportok teszik ki ma is a potenciális választók nagy százalékát.

Persze az emberek ma már másként gondolkodnak és viselkednek. Nagyobb a távolságtartás és gyakoribb a bezárkózás. A modernitás énközpontúsága megöli a toleranciát és kényelmesebb nem elfogadni a másikat, így hát fokozatosan erodálódott minden falu is.

Ezért nehéz ma már a közösségek megtartó erejére építeni a politikát, bármennyire is ezt szeretnénk, mert az igaz, hogy a helyi „szent őrültek”, azaz a lelkes szervezők még össze tudják terelni maguk köré azt a pár tucat embert, 

amely mint a csuma, összefogja a káposztát, de ne áltassuk magunkat, azzal, hogy átmenthető ez a régi közösségi összetartás a mai körülmények közé. Nem.

Persze az emberek ki-kiruccannak a falunapokra, a nyári fesztiválokra, de a számok nem engednek, száz magyarból egy (!) vesz részt aktívan a nemzeti ünnepeinken, és kétszáz emberből, jó ha egy próbál tevékenyen tenni a helyi, vagy térségi problémák ügyében. Influenszereket bámulunk a mobilban, azoktól várva a csodát, hogy tegyék szebbé az életünket, de meg se fordul sokak fejében, hogy önkéntes munkában kitakarítsa a folyó árterét, lekaszáljon egy gazos részt, vagy felújítson egy útmenti keresztet. Igen, vannak ilyen esetek, amelyek kivételként erősítik a szabályt, vagy inkább a folyamatokat a széthulló közösségeinkről.

Hogy mi a megoldás? Elsőként talán a tollaslabda meg a ház előtti pad. Szerintetek? Kommentben írjátok meg!

* Petőfi legendás verssora, valamint Széchenyi István mondata után, szabadon...

Petőfi Sándor: Vasuton

Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.

Ezek a föld erei,
Bennök árad a müveltség,
Ezek által ömlenek szét
Az életnek nedvei.

....

A "Száz vasutat, ezeret!" idézet egy híres idézet Széchenyi István gróf politikai és gazdasági reformátorról. Ez az idézet a Széchenyi István gróf által képviselt, a vasútépítés jelentőségére való utalás, amely a magyar fejlődés egyik kulcsfontosságú eleme volt. A Széchenyi István gróf által a magyar vasút fejlődésére irányított erőfeszítést a következőképpen értelmezhetjük: Száz vasútat, ezeret! azt jelenti, hogy sokkal több vasútvonalat kell építeni, hogy Magyarország fejlődését elősegítse.