ZSÍR

Papp Sándor: Szia, felvidéki nyár! 2024. júl. 1.

Ica, Ica, Icaaaa, Ica szent! – énekli a rádióban a Pet Shop Boys, miközben folyik a jégkrém a gyerek könyökén a kohóhőmérsékletű térkőre, de hát meg kellett venni az a rohadt nanukot, mert hát ugye nyaralunk, és apuka csak így tudott eltűnni pár percre, hogy megigyon egy hűtött sört, és nyugodtan bámulhassa lopva a bikinis tinilányokat.

A medencében kollektíven hullámzik a nép, időnként nyelve a klóros vízből, de még mindig jobb együtt ebben a gendersemleges nagy piszoárban, mint a pokrócon, a napon, ahol a szomszéd cseh turista lábgombája átlóg a nagy nehezen megszerzett egésznapos családi pokrócbirtokra. A teli hűtőtáskát kénytelen pajzsként használni a család a benyújtózkodó láb ellen. Itt ugyanúgy meg kell harcolni minden kis területért, mint Trianonban. Ami ott és akkor nem sikerült, itt most győzelem!

A strand negyven fokos részlege a nyugdíjas dagonyázó medence, itt esélye sincs másnak semmire, mert úgy ülnek együtt órákat a kénes forró fürdőben, mint egy hatalmas százlábú, mint egy organikus egység. Állítólag a nap folyamán cserélődnek egyes tagok a vízben, de ilyet még senki sem látott, csak az egybefolyt mozdulatlan testek tömege ringatózik végtelen nyugalommal a ki tudja milyen összetételű löttyben…

A város teraszán ráérő vállalkozók múlatják az időt, mímelve az elégedettséget. Egymást túllicitálva, fennhangon sorolják a tervezett nyári resortokat, amelyeket az idén célba vesznek. Egy a lényeg, hogy all inclusive legyen az ellátás, tökéletes díszletekkel. 

A tervezett helyszínek történelmi emlékhelyeiről egy szó sem esik, azok ugyanis nem érdekesek a számukra. Nekik egy várrom csak egy befejezetlen építkezés…

Dübörög a színpad hangfalaiból a kokodzsambó, rotyog a versenygulyás kéttucatnyi bográcsban, céges monterkys fazonok próbálják a sörpad teherbíró képességét, hiszen egyre több nedűvel terhelik a szervezetükön át a vékonyka vaskonstrukciót. Estére el is hajlik minden és mindenki, az asszonyok szomorú sorsa és dolga a gulyásfőző csapat minden cuccának összepakolása, megmentése. Ilyen a melósfeleségek sorsa, és akkor még örülhetnek, hogy este nem lesz a csukott ajtók mögött, egy újabb „me too” történet…

Magányos férfi sétál a kastélypark árnyas fák lombja alatt, abban a reményben, hogy újra láthatja azt a nőt, akivel a múltkor véletlenül összefutott és sokatmondóan összeakadt a tekintetük, majd leültek pezsgőzni és meggyes-likőrös csokit majszolni, csak aztán ő egy rossz szóval elrontotta randit. Azóta a szerelem hiába keresi a szerelmet… 

Egy fiatal, ölelkező házaspár vásott kölykei kergetőznek az ápolt pázsiton, fittyet hányva a szigorú apuka hangos, fegyelmező szavaira, de felesége, csókjával csitítja feszültségét, hatásosan. Mindenki szeretne szeretni és szeretve lenni.

Sorban sülnek a zsírban a lángostészták, perceken belül aranyszínű, alaktalan karikák kerülnek a papírtárcákra. Sajtos, tejfölös, gyrosos, káposztás, ketchupos, kolbászos, brindzás, hagymás, sőt nutellás – bármi, amit meg tud emészteni a bendő, csak fogyjon már az a sor előttünk, mert itt halunk éhen… na, végre, megvan, és akkor hozzá még fél liter jéghideg kofola, igen ez most a mennyország!

Nagymama nagy gonddal készíti a meggyes-mákos rétest a nyári konyhában, mert hamarosan megérkeznek a folyó partjáról papival az unokák, biztosan fogtak pontyot meg keszeget, mert holnap halászlé lesz az ebéd, és anyáék is jönnek majd munkából apával. Jajistenem, csak ne veszekedve toppanjanak be, mint oly gyakran az utóbbi időben – sóhajt fel a nagyi, miközben lehulló könnycseppjeit a vékony rétestészta nyeli el – csak ne váljanak el, mert abba ő belehal, utána meg a papi is…

Politikus posztol a nyaralásáról abban a reményben, hogy választók megmentik a seggét e következő időszakra is, hiszen mi lenne ő, nélkülük. Semmi és senki.

A választót viszont most a legkevésbé érdekli a politikus sorsa. A választó placcot foglal és véd a strandon, sört iszik, bikinis lányokat bámul, termálvízben áztatja magát, kávéházi teraszon pózol, gulyást főz és sörpad teherbírását teszteli végkimerülésig, részeg férjet tűr, szerelmet keres a fák alatt, lángost eszik minden mennyiségben, unokákat őriz, és a családért aggódik.

Aztán, majd ha vége van a nyárnak és hűvös szelek járnak, visszagondol a nyár illatára, ízére, boldog pillanatira és elkezdi kerülgetni a boltokban a karácsonyi csokimikulás hegyeket.

Ennyi az életünk.

Tényleg ennyi az életünk???

Nyitókép: TASR