CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Papp Sándor: Szia influenszer, lennél-e Petőfi!? 2024. márc. 6.

A mai modern világunk tartalomalkotói, befolyásolói azok az egyének, akik videóüzeneteikkel, mémekkel, podcastokkal, posztokkal helyettesítik az egykori Petőfi-verseket, hiszen, ha belegondolunk, Sándorunk egyedüli és kivételes volt abban, hogy ahol és amilyen élményben része volt, azt azonnal versbe öntötte. Csupán abban szenvedett hátrányt, hogy Széchenyi István a vasút helyett nem az internet felfedezésébe fektette a pénzét, így „csak” újságokban, majd kötetek formájában jelentek meg ezek a korabeli posztok.

Petőfi forradalmi hevülete legendás volt a forradalom előtti években is. Szinte minden egyes megnyilvánulása a radikális változások mellett érvelt, a többi meg szerelemről és a szabadságról szólt, amolyan tőről metszett nemzeti liberális, szárnyaló lelkű srác volt ő.

A mai influenszerek nagy része is fiatal és lánglelkű tenni akaró, minden aktuális társadalmi és politikai témára azonnal reagál és értékrendjéből, habitusából eredően pro vagy kontra érvekkel operál. Teszik ezt nagyrészt kreatív és szellemes módon, hiszen csak így biztosítható a minél nagyobb nézettség.

Ha kell, gyűjtést szerveznek egy rászorulónak, vagy tüntetést a kormány politikája ellen, mindegy melyik oldal influenszeriről beszélünk, a lényeg, hogy társadalomformáló erejük rendkívüli mértékben megnőtt az utóbbi időszakban.

Petőfi is ekként „működött”, hiszen ő is szervezte az ellenállást a fennálló rendszer ellen, és amikor eljött az ideje, talpra állította a magyart…

Erre a hírnévre vágyik sok mai megmondóember is, de sajnos a balliberális oldalon, akár Magyarországon, akár Szlovákiában (benne a felvidéki magyar közösségben is) a nyugati guluró dollárok támogatásával igyekeznek hergelni a közönségüket, abban a reményben, hogy majd majdani stílusú zavargásokat robbantsanak ki, ahol aztán a CIA emberei a zavarosban egy jót halászva megtalálják és pajzsra emelik az aktuális bábjukat.

Petőfi a nemzet szabadságáért küzdött Bécs ellenében, és amikor eljött az ideje, akkor a vén zászlótartó apjával együtt lett '48-as honvéd. Kardot és karabélyt ragadt, és az élete kockáztatásával harcolt az utolsó leheletéig (vagy elhurcolásáig).

Szabadságát is életét áldozta (így vagy úgy) a hazájáért.

Vajon a számtalan mai influenszer közül, melyik tenné ezt meg?

Vajon két szójalatte kortyolgatása között forgatott-e valaha bármilyen fegyvert is?

Ja, hogy azért nem, mert ma már nem lehet „csak úgy” fegyvert forgatni bárkinek, arra vannak a hivatásos katonák meg rendőrök. Aha, jó. Vajon az '56-os srácok is így morfondíroztak, amikor a szovjet gépfegyverek közéjük lőttek a forradalom első estéjén?

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a patrióta influenszerek hamarább vennék a bátorságot, hogy az életük árán is védenék az álláspontjukat egy esetleges konfliktus esetén, a balliberális megmondók viszont inkább a felhergelt követőiket küldenék a csatába, azzal a vággyal, hogy ez a harc lesz a végső…

A napokban kering a hír, miszerint felfegyverzett egyéneket kellene küldeni az oroszok ellen a szomszéd frontra. Az elképzelés szerint akár felvidéki magyar fiatalok is harcolhatnának Zelenszkij zászlaja alatt. Aranyos, mi?

Én már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a mi influenszer politikusainknak vajon mi a véleményünk a témában? Mennének-e ők is az „agresszív Putyin” ellen (ahogy ebben egyezség van a párton belül) harcolni (mert ebben a témában nincs egyezség, és vannak, akik támogatják a fegyveres konfliktust).

Vajon mi az elképzelésük? Vajon megtudjuk-e valaha ezt tőlük?

Vagy csak a szavazatok kellenek megint, mint mindig, amolyan zsákbamacska stílusban?

Ha élne Petőfi, az ilyeneket radikálisan helyre tenné, és nem csak az interneten, hanem az utcán vagy a táborban!

A sumákolókat, a kétszínűeket egy egészséges közösség kiveti magából.

Mifelénk sajnos erre kicsi az esély, mert a közösség erejét vesztette, immunrendszere gyenge.

Utassy József: Zúg Március – részlet

Szedd össze csontjaid, barátom:

Lopnak a bőség kosarából,

…….

Holnap a szellem napvilágát

roppantják ránk a hétszer gyávák

Talpra Petőfi! Sírodat rázom:

szólj még egyszer a szabadságról!

Nyitókép: Hegedűs László: Petőfi Sándor halála, 1850