LÓSZART, MAMA!

Papp Sándor: Tizenhárom éve csak a kukába szavazunk! 2023. aug. 29.

Olyan érzés ez a szavazás már tizenhárom éve, mint egy szürke középcsapat hazai meccsére elbotorkálni minden második hétvégén. Keresed az értelmét, de nem igazán találod…megszoktad, mert a fater is kijárt mindig, a haverok is itt vannak, meg hát az a fránya klubhűség.

Itt-ott beugrik egy jó kis győzelem, de esélyed sincs elcsípni egy dobogós helyet, kiesni meg azért nem estek ki, mert alattad még vannak vacakabb csapatok is. Siker sosincs, a teljes megszűnés veszélye gyakran felsejlik, aztán legalább azt megússzuk, hogy aztán a következő szezonban minden kezdődjön elölről.

Langyos kacsató a hátsó udvaron. Kicsit sekély, kicsit büdös lötty meg sár, s benne mi, a béna kacsák.

Ez a csapat tizenhárom éve nem tudott elcsípni egy dobogós helyet, amire azt mondhatnánk, hogy EREDMÉNYT ért el. A klubház olyan messze van a pályától, mint Pozsony Komáromtól, ami a vezetőknek jó, mert jó messze vannak a szurkolóktól, a szurkolóknak meg nem jó, mert távol esnek a vezetőség mindennapjaitól. Viszont a szurkoló így nem zavarja meg a klubház csendjét, ahol zavartalanul folyhat a múló idő…

Ez a csapat tizenhárom év alatt háromszor változtatott nevet. Koalícióból lett közösség, majd MKÖ, most meg Szövetség. Ennyi idő alatt egy-egy sikertelen szezon után párszor bukott elnököket váltott, majd alelnökök garmadával terhelte a klub költségvetését, 

beengedett a klubházba olyanokat is, akik csak azért jöttek, hogy szétverjék a berendezést és sértetten távozzanak.

Ennek a csapatnak évek óta nincs szakmai stábja. Volt pár „szerencsétlen”, aki megpróbált ezen változtatni, hogy segítse a csapatot, de idővel kiderült, hogy nincs rá igény. Lufifújókra van igény, azokat keresi a párt. Értitek? Koncepció, stratégia, agyalás nem kell. Önkéntes szórólapozó meg lufifújó az kell.

Kell a szórólap meg a molinó meg a billboard meg anyám tyúkja, mert az eddig is bejött. Bejött? Lószart, mama! Nem jött be sem tizenhárom évvel ezelőtt sem, meg azóta sem. Egyszer sem! Mégis miből gondolják, hogy most bejön?!

Most az lett kigondolva, hogy elmaradott régió vagyunk és legyünk újra erősek. Akkor leszünk újra erősek, ha képviselőink lesznek a parlamentben és majd ők tesznek azért, hogy ne legyünk elmaradott régió.

Először is, ha jól tudom, a Somorjától Párkányig húzódó régió az országos átlaghoz képest egyáltalán nem elmaradott. Igény is van ennek a fejlett régiónak a szlovák honfoglalására, amelyben nagy szerepet játszanak az őslakos magyarokat képviselő őslakos magyar polgármesterek, képviselők, vállalkozók, akik százszámra adják a lehetőséget a betolakodóknak a homogén etnikai közösség megbontására.

Köszönjük Emesék!

Amúgy ott kellene kezdődnie a Szövetség szakmai munkájának, hogy ezeket a jelenségeket, állapotokat felméri a párt, kendőzetlenül kimondja a rendkívül káros tendenciákat és megtesz mindent azért, hogy mentse a menthetőt. Na de ilyenekre sosincs idő, mert most például lufikat kell fújni, miközben például a Baross Terv meg ott porosodik valamelyik hátsó fiókban, de ugyan kinek lenne mersze abból merítve bármit is kezdeményezni, ha közben mindenen átnyúlva a kiválasztottak „vállalkozási” lettek kiválasztva támogatásra…

Szóval a „Legyünk újra erősek!” szlogennel csak az a baj, hogy köztünk vannak azok, akik akarva-akaratlanul napi szinten árulják el a nemzetet az ilyenfajta viselkedéssel, mások meg tudatos területátadással a Csallóközben és még tovább, vagy tudatlanul teszik ezt, mert nincs egy nemzetstratégia, nincs összezárás, egymás segítése, amely mentén összefogva lehetne munkálkodni a magyar szülőföldünkért, és mivel nincs ilyen egység, sok esetben az aktuális hatalom azt csinál az önkormányzatokkal, polgármesterekkel amit akar, így aztán nem csoda, hogy sokan közülük meghasonulnak, nem harcolnak magányos lovagként a magyarságért.

Apropó polgármesterek. 

Miért nincs Felvidéki Magyar Polgármesterek Szövetsége?! 

Aztán csodálkozunk, ha Pestről megkérdezik, hogy két gulyásfesztivál között tetszünk-e foglalkozni fontos dolgokkal is, hogy EREDMÉNYT érjünk el.

Tizenhárom év alatt ezerszámra nőttek bele a magyar fiataljaink a választókorba, szavaznak ránk, és azóta egyszer sem voltak részesei egy felvidéki magyar a győzelemnek!

Felvidéki magyar fiatalok tízezrei nem élték át siker élményét a szülőföldjükön!

Aztán csodálkozunk, hogy egy vaskos részük elhúz délre, Pest felé, a „liberális szabadság” felé, és egy idő után jól kilúgozva, úgy tekintenek az itthon maradottakra, mintha azok buckalakók lennének.

De mi nem azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon, Dehogy! Mi pótcselekszünk: 

irdatlan jó bulikat hagyunk nekik szervezni széles e Felvidéken oszt jóvan! 

Meg jobb híján lufikat fújatunk velük, mert nem tanítottuk őket meg labdába rúgni.

Mi meg, az egyre idősödő apák csak tipegünk a saját s(z)arunkban, mint béna kacsák a hátsó udvar kacsatójának langyos és sekély löttyében és hülye hangokon egymásra hápogunk. Mint például én is most ebben a cikkben…

Aztán a végén úgyis levágnak és megesznek bennünket, mert féltünk megtanulni repülni!

Ennyit margóra rólunk, az egyre idősödő apák felelősségéről.

Tizenhárom éve, - az itthon maradt felnőtt gyerekeinkkel együtt, - a kukába szavazunk.

Vajon képesek vagyunk-e még megszabadulni ettől a csacska béna kacsa érzéstől, képesek vagyunk-e felülemelkedni a földhözragadt középszerűségünkön, el tudunk-e rugaszkodni a hátsó udvar bűzös sarából úgy, hogy közben visszük a hátunkon a szárnyalás érzését soha nem tapasztaló gyerekeinket is?

„Háp” nem tudom, honnan merítenénk mindehhez emberi erőt, mert ahhoz, hogy „Legyünk újra erősek!”, évekig „gyúrni” kellett volna, meg szárnyalni tanulni és tanítani.

Van rá meg egy erős hónapunk, hogy közösen erőt merítsünk mindenhez. Ha meg se próbáljuk, akkor már csak két lehetőség marad: 

a sütőben végezni, vagy utolsó erőből elhúzni, mint a vadkacsák.