ITT A PIROS, HOL A PIROS

Papp Sándor: Többször használatos felvidéki magyar 2023. febr. 24.

Szürke pénteki eső kopog monoton makacssággal a kocsi tetején. Olyan az ember érzése, mintha a jóisten fentről aprószöget szórna az ember fejére, hogy éberen tartsa, hogy gondolkozzon a sorsáról, amelyre sokkal kisebb a ráhatása, mint azt hiszi.

Van pár kapcsolatunk, amelyek akarva-akaratlanul az életünk részei. Irányítjuk, formáljuk ezeket, illetve irányítják, formálnak esetleg bukdácsolunk, sodródunk, elfáradunk, belebukunk, ahány ember, annyi sors, jól vagy rosszul megélt életutak, kereszteződések, keresztutak megtámadásokkal és feltámadásokkal, melyek közben elhasználódik a testünk és lelkünk, hogy aztán kíméletlenül egyedül maradjunk álmatlan éjszakáinak alatt a gondolatainkkal. Ez a magánéletünk.

Aztán van az életünknek olyan szegmense is, amelyre, - bár váltig állítják, hogy nagyon, - hangyaszellentésnyi a ráhatásunk. Ez a politika, mármint a felvidéki magyarság országos politikája, amelybe, ha az átlagpolgár mélyebben beleüti az orrát, kiderül, hogy szagos, lábszagú, az meg ugye kellemetlen.

Éppen ezért a felvidéki magyarok kétharmada már hosszú évek óta le se szagolja ezt a lábszagú valamit.

A helyi, megyei ügyekben még érdeklődést tanúsít, mert ott szemtől-szembe látja Gipsz Jakab polgármester vagy képviselő munkáját vagy bénázását, oszt dönt. Jól tetted a dolgod, nesze, itt a karikám, csináld tovább, „viszonylátázs” négy év múlva. Karnyújtásnyira van tőle a politikus és kézzelfogható a munkája. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a helyi és megyei politikának a nagy része nem nemzetiségi, nem magyar, hanem szimplán életminőséget javító cselekedet. Az átlagpolgár azért szavaz Gipsz Jakabra, mert magyarként jól dolgozik és tetszik vagy nem, ezekben az esetekben a dolgozik szón van a hangsúly. Tudom-tudom, de magyarként a magyar ügyeket képviseli, blabla. Persze, improvizálva. Mutasson már nekem valaki egy helyi, járási, megyei, országos ÁTFOGÓ MAGYARSÁGFEJLESZTŐ STRATÉGIAI DOKUMENTUMOT, amelyet a felvidéki szakmai és társadalmi elit dolgozott ki a nemzete javára! Baross Terv nem ér, mondom, átfogó! Nincs ilyen, nem is lesz, minek is tudni, hogy mi a „nagy magyar helyzet” a pici falvakban, a természet(ellen)es régióinkban. Minek tudni, hogy hova kell magyar ovi, magyar pap, illetve hova nem kell új telepes utca, meg logisztikai csarnok a szántóföldre indiai rabszolgamunkásokkal.

Ezeket az élet-halál kérdéseket, az országos magyar politikának lenne a kötelessége oldani, ha már egyszer nemzetiségek meg régiók! De nem bmeg, nem! Ezek ülnek egymással hátnak és naphosszat nézik a pártjuk választási listáját és azon agyalnak, hogyan lehessen minél feljebbre kerülni rajta, hogy parlamenti képviselő legyek. Tudjatok mit? Így sehogy! Semmitmondással, semmittevéssel sehogy!

Ebből így nem lesz pártkapcsolat szavazó és politikus között soha a büdös (lásd lábszag fentebb) felvidéki életben! Nem lesz magyar pártválasztás, mert nincs töke a vőlegénynek!

Impotencia van Aliancia, álljatok már fel!

Segítenének, ha nem megy, de csak akkor, ha látjuk, ebből egy életerős Felvidék születik. Az önérdekű perverzitásaitokban még egyszer nem leszünk többször használatos partnerek.

Nos, mit akartok hát?

nyitókép: P7