CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Papp Sándor: Töröld! 2024. jún. 24.

A múltat végképp el kell törölni. A múlt rossz, zavaró tényező. A múltban esetleg történtek olyan dolgok, amelyeket teherként vinnénk magunkkal az új, fényes úton, melyet kitűztünk magunknak.

Ezek az „olyan dolgok” – általában persze jó dolgok és szép emlékek –, amelyekből táplálkozni lehetne, de akkor elismernénk, hogy a múlt nem is volt olyan rossz, és akkor az nem igazolná az „igazságunkat”, miszerint mindent törölni kell a múltból.

Ne akarj emlékezni a múlt értékeire, ne akard elismerni önmagadnak sem, hogy a múlt mennyi mindent adott neked is, tagadj, törölj, szüntess meg mindent a közös múltból!

Mennyire önző és buta felfogás ez, hiszen életünk (közel)múltbéli történéseit meg nem történtté parancsolni az olyan, mint önmagunk múltját kiradírozni.

Ez a korparancs a mai progresszív világunkban is, a közösségi életünk mindennapjaiban.

Vegyünk csak pár példát.

Fokozatosan épülnek le a kisfalvakban az amatőr sportegyesületek, az egyházközösségek tagjai gyérülnek, a közhasznú munkaprogram már régen kiszorította az önkéntes „brigádokat”. Persze rengeteg hír lát napvilágot a különböző falusi rendezvényekről, és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ha nálunk van közösségi élet, akkor máshol is van. Nos, nincs. 

Meg kell nézni, hogy az egyes járások amatőr focibajnokságaiban az elmúlt harminc évben hány százalékkal csökkentek a csapatok számai. Vannak helyek, ahol hetven százalék a rémisztő arány, azaz tíz csapatból hét megszűnt!

Ugyanez van az egyházak terén is, sok helyen már csak a tipegő nénikék tartják a lelket a templomainkban. A keleti végekről a fiatalok elköltöztek nyugatabbra, a városokba, vagy „A” Nyugatra, ahol elvegyülnek a multikulti masszában.

Az önkéntes faluszépítés, sőt, építés már a múlté.

Nem lehet ma már ravatalozót építeni önerőből, szombatonként, arra ma már 

ott vannak az EU-pályázatok, amelyben legalább ötször drágábban „kell” megépíteni bármit, mint lehetne azt tenni saját erőből.

Ilyet ma már nem szabad csinálni, mert az EU nem szól semmi másról, mint a pazarlásról, de a lényeg, hogy forogjon a pénz, mert az csinálja a többi pénzt…

El kell törölni tehát a józan paraszti gondolkodást, el kell törölni a kisközösségek összefogását és le kell ezeket az avítt dolgokat cserélni a haladár gondolkodásmódra vidéken is.

A progresszív jelszó: ami modern, az jó, ami a múlt, az a rossz!

Dobj hát ki mindent, ami a múlt! Töröld a fejedben az emlékeket, dobd ki a régi fotókat, ne emlékezze a múltbéli történetekre! Menj előre emlékek, tanulságok, tapasztalatok nélkül, menj vakon a szivárvány útján és hidd, hogy igazad van!

Aztán ha netalántán majd kiderül, hogy az a jövő, amely annyira csábítónak tűnt, csupán délibáb, akkor vissza lehet jönni, megkeresni a lomtalanítás között a régi jó dolgokat és újra lehet tervezni egy normálisabb, elégedettebb és boldogabb életet.

Mi, „öregek” addig is őrizzük a törölt, kidobott, elfelejtett közös értékeinket, „filléres emlékeinket”.

Aztán majd leülünk együtt, egymással szembe, egymás szemébe és szívébe nézve, hogy kimondhassuk: kezdjük újra!