ITT A PIROS, HOL A PIROS

Papp Sándor: Trianon? Az mi? 2024. febr. 9.

Most vagy én mozgok rossz körökben, vagy a felvidéki politika és társadalommérnökség nem mozog nyitott szemmel az emberek között, de a szerény véleményem szerint, az a szakmai és politikai elit, amelynek az a küldetése (khm…), hogy ismerje a néplélek rezdüléseit, nos, nem ismeri azt. Írhatnám azt is, hogy fingja sincs róla, mert ez mégiscsak a szókimondó Piros7.es, de öncélú lenne ez a gusztustalankodás.

Az alaphelyzet az, hogy a felvidéki magyar társadalom masszív rétegei egyáltalán nem vesznek részt semmilyen módon a közösségi életben.

Ez még bocsánatos bűn lenne, hiszen egyik társadalomban sem tolong a nép egy emléktábla koszorúzásánál vagy egy könyvbemutatón, ellenben utcára tódulnak, ha az adott kormány a pénztárcájukba nyúl (bár Szlovákiában még ilyenkor se grupposodik a nép). A mi közösségünk összetétele sem jobb, mint más társadalmaké, viszont a saját identitásának tudatos, közös megőrzése érdekében eléggé siralmas a helyzet.

Semmilyen önvédelmi reflexe nincs már a felvidéki magyarok nagy részének, ha a magyarságáról van szó.

A gyenge politikánk és az elit szakmai munkájának a hiányossága okozza a társadalmunk fokozatos szétesését, amit nem és nem akar az elitünk tudomásul venni. Ennek az eredménye, hogy masszív nyolcvanezer magyar szavazott echte szlovák pártokra tavaly szeptemberben. Ennek az eredménye, hogy évtizedek óta egyre vastagabb az a réteg, amelyik egyáltalán nem jár szavazni.

Ez az egyre nagyobb tömeg tulajdonképpen semmilyen módon sem tudatos része a közösségünknek.

Nekik nem fontos a falusi, városi magyar közösség.

Nekik semmit nem jelent 1848 vagy Trianon.

Sőt semmit nem jelent a DAC, a Csemadok sem.

Az értékrendjük egészen más, és ezt nem hajlandó tényként elfogadni az elit. Nem foglalkozik ezzel az állapottal, sőt, mintha megvetően eltaszítaná magától ezt a többszázezres tömeget!

Nem érti a habitusát, amely azért olyan, amilyen, mert épp az elit nem törődött vele.

Így távolodik el egymástól ez a két entitás, és ez a mi tragédiánk!

Amíg ez a felismerés nem történik meg, addig diametrális változás itt nem lesz, márpedig nem látom az esélyét, hogy ez a felismerés megtörténik a drága Felvidékünkön.

Mi a teendő? Folyt. köv. egy másik cikkben!