ITT A PIROS, HOL A PIROS

Papp Sándor: Tükörbenézés 2024. febr. 1.

Reggelente, amikor fogat mosunk vagy a hajunkat igazítjuk meg, belenézünk a tükörbe, de igazából nem mélyedünk el a tekintetünkben, hiszen nincs idő önmagunkkal foglalkozni, vár a „nagyvilág”, a folyamatos megfelelés, szabályok betartása, alkalmazkodás, ésszerűtlen kompromisszumok megkötése egész nap, mígnem napnyugta után leheveredünk a kisebb-nagyobb képernyőink elé, és hagyjuk, hogy azok nyeljék el az arcunkat.

Valójában egy fogyasztói társadalom apró kavicsszemcséi vagyunk, egy hatalmas massza részei, mint a tengerpart, amelyet a nagy víz hullámai folyamatosan ide-oda mozgatnak.

Így vagyunk az életünk minden szegmensével, mi, felvidéki magyarok még „grátisz”, a kisebbségi létünk esetében is. Visz, sodor bennünket ez a létforma valahonnan valahová. Sokszor a fizikából ismert tehetetlenség törvénye az esetünkben is hatványozottan befolyásolja a mozgásunkat, vagy éppen mozdulatlanságunkat. Rosszul fogalmaztam. Nem sokszor, hanem mindig. Főleg az elmúlt 15-20 évben itt a Felvidéken.

Nem mi mozgatjuk önmagunkat, hanem sodródunk. A felvidéki magyarságot nem a saját akarata, céljai mozgatják, hanem teljes mértékben a ráható külső erők.

Nincs belső erőnk, ezáltal nincs saját mozgásterünk se.

Azt mondja a Magyar Szövetség köztársasági elnök-jelöltje, hogy azért indul, mert majd elmondja a problémáinkat. Helyes, hajrá!

Viszont lenne egy kósza gondolatom: tudja a felvidéki magyar közösség, hogy jelenleg mik a problémái? Ennek a közösségnek az elitje ki tudja mondani pár mondatban a problémáinkat és a céljainkat?

Meg van ez a pár mondat fogalmazva? Ha most, itt, kérjük ezt a pár mondatot, akkor ki tudja azt mondani az összes országos politikai, társadalmi és szakmai szervezetünk vezetősége, egységesen?

A francokat! Nem tudják, mert nincs ilyen! Nincs egyeztetett jövőkép, vízió, paradigma.

Nincs semmi, csak lózungok, közhelyek, szendvics meg Saguaro víz…

Ha az elitünk nem tudja, hogy mit akar, akkor miért várjuk el, hogy a felvidéki átlagmagyar tisztában legyen a céljaival?

Ha az elit nem képes a tükörbe nézni és megkérdezni önmagától, hogy merre viszi a közösséget, akkor megette a fene az egészet itt a Felvidéken!

Na de ne keseregjünk, báli szezon van, vigadjunk!

Aztán borgőzös hajnalon a bálterem toalettjében kezet mosva nézzünk bele mélyen és hosszan a tükörbe, és kérdezzük meg önmagunktól:

Hová tartunk???

Nyitókép: Unsplash