7832

Papp Sándor: Újuljatok meg! – ez Csíksomlyó üzenete 2024. máj. 23.

Lázas pakolás kezdődik a fülekpüspöki kultúrház előtt hajnalban, amikor beáll a térre a minden igényt kielégítő luxusbusz, hogy felvegye az első zarándokokat a hosszú útra. Amíg mi fürgén pakoljuk a tömött bőröndöket a csomagtérbe, a körülöttünk lévő házakban édesen álmodják álmukat azok, akik ugyan itthon maradnak, de lelkünkben őket is visszük Csíksomlyóra, sőt, azonnal értesülnek majd minden, arra érdemes pillanatunkról, mert a mai, modern világunk már csak ilyen, online életünket azonnal megosztjuk a világgal, szeretteinkkel, csak közben elfelejtjük önmagunk számára megélni „A Pillanatot”.

Vízi „Szabóka” Mária, Óvárból, tizenhetedik alkalommal szervezi A Jó Palócok zarándokcsoport útját, és most is a széles Palócföld minden szegletéből itt vannak a palócok, Tornaljától Ipolyságig, fiatalok és idősek, munkásemberek, vállalkozók, pedagógusok, egyszóval az életünk minden árnyalata.

A zarándokút egyben többnapos, tematikus kirándulás is, tele érdekes helyszínekkel, értékes élményekkel.

Első esténk Nagyenyeden ér bennünket, ahol az egykori JRD/TSZ romániai megfelelőjének udvarán landolunk. Az istállókból étterem, bálterem és szálláshely lett, egyszerű és tiszta szobákkal, fonom vacsorával, amely után irány a Plébános pincészet, melyet András Emil és két fia igazgat.

Légy mindig középkorú / A párod legyen mindig fiatal / A borod legyen mindig idős

Ez a mottója a székely származású hatvankétéves, de ereje teljében lévő borosgazdának, majd így folytatja:

„Bort vízzel elrontani, vétek

Vizet borral feljavítani, ajánlatos”

Anno 1000 ha szőlő volt Nagyenyed környékén, most kevesebb, mint 300 ha van, ebből 40 ha a családi vállalkozásé.

Kérdezem a szőlősgazdát az Unióról…

Le kellett söpörni a penészt a falakról, mert uniós szabály, - ez volt az első intézkedése a helyi szerveknek a belépésünk után, meséli, - miközben a penész amúgy a pince tüdője!

Kifelé nem engedi a boromat, de befelé hozza a nyugati pancsolt borokat – fogalmazza meg sommásan az EU „előnyeit”.

Másnap Szőcs András kalauzolja a csapatot a városban.

A 402 éves Bethlen Gábor Kollégiumban járunk, amelynek intézményeibe, a bölcsödétől a gimnáziumig 600 gyermek jár és lakik a kollégiumban. Az egész épületegyüttes alatt borospince van (igen, az, amelyikben tegnap jártunk), sőt két alagút is vezet a város fölötti hegyre, ökrös szekér kényelmesen elfér benne, de mindez még feltárásra vár.

Helyi szájhagyomány, hogy a boros pincében, 1945-ben belefulladt a nagy hordókba 28 részeg szovjet katona, emeltek is nekik emlékművet Caucescu alatt, azzal a felirattal, hogy hősi halált haltak…

Nagyenyed a bástyák városa, szinte minden sarkon más korból és más stílusú bástyákkal találkozunk, érdekessége a helynek, hogy 1555-ben a szent korona utoljára itt volt magyar kézen, Izabella királyné innen vitte Tordára, ott adta át az osztrákoknak.

Útban a következő helyszín felé Mariska elmeséli a székely töltött káposztával való esetét.

Történt, hogy amikor szóba elegyedett egy idős nénivel az elmondta neki, hogy itt Székelyföldön, hogy készítik ezt a nemes étket, és a néni váltig állította, hogy a végén a tetejére ráteszik a túrót. Marika nem vitatkozott, gondolta, otthon majd kipróbálja, milyen lehet az a speciális töltöttkáposzta a túróval… de szerencsére megjelent a beszélgetés végén a néni lánya is, és elmondta, hogy náluk a disznó orra a túró. A megfüstölt tokmányt teszik megfüstölve a tele fazék tetejére!

Székelyderzsi erődtemplom a következő megállónk, a falu unitárius lelkésze kalauzol bennünket, aki a Vallásszabadság Lovaszarándoklatot szervezi, csak most épp nem, mert tegnap leesett a lováról…

Katolikus templomnak épült az erődtemplom, a reformáció után lett átalakítva a protestáns szabályok szerint és lett így unitárius templom ahol nincs oltár, és a középpontban a szószék és az úr asztala van.

A belső falakon található a Szent Lászlót ábrázoló freskók. A restaurálás után az unitárius hívek úgy döntöttek, hogy mindenféle pápista dolgot nem tűrnek el a templomukba, lefüggönyözték az 500 éves falfestményeket és csak akkor húzták el azokat, amikor látogatók érkeztek a falak közé.

A lelkész úr összefoglalja a freskó lényegét: a történet végén a nő lefejezi a férfit – mint ahogy az életben szokott történni…

A korabeli képregény-történet lényege: a világosság győzelme a sötétség felett, amelyben megva a férfi és a nő szerepe, tehát az egész az ember alapértékeiről szól.

Az 1400-as évekig a település a Székelység és a királyi birtokok határán állt, az erődtemplom, amolyan vésztartalékok raktárja volt, a családok a falakon belül saját névvel ellátott ládákban tárolták a gabonát, füstölt húsokat, a ruhákat. A település jelenleg is színmagyar falu.

Délután irány a Csíki Sörgyár!

Gyöngyvér kalauzol bennünket népviseletben, Adorján szolgálja fel a sört pincérruhában.

Naponta 40.000 liter sör készül a főzdében, tartósítószer nélkül. Nincs pasztörizálás - ez a kézműves sör lényege, és 30 napig érlelődik a sör, illetve a Gold 60 napig.

A sör finom, az ellátás Pazar, az élmény megfizethetetlen, az alapanyag meg a tulajdonosi kör egy része felvidéki…

Szombaton reggel irány a Csíksomlyó

Szavakkal nem leírható sem a látvány, sem az érzés. Aki egyszer ezt át akarja élni, annak ide kell jönnie. Amikor több, mint háromszázezer ember szíve egyszerre dobban és hangja egyszerre száll az égig, az egy transzcendens állapot. Ehhez még rátesz egy lapáttal a Jóisten, amikor a tömegben összefutsz a barátaiddal, vagy a szomszéd faluból az ismerőseiddel.

A szentmise prédikációjának a lényege jelszavakban:

Akik tegnap lemaradtak, a holnap főszereplői lehetnek! / Ne a múlton rágódjunk, a jövőnket építsük! / Újuljatok meg!

És számomra a legfontosabb mondata az egész napnak:

Az Isten, akiben hiszünk, az nem személy, hanem az egy eszme, a szeretetközösség

A tusnádfürdői szállásunk minden igényt kielégít, igaz medvét nem láttunk, de helyette voltak kolduló kóbor kutyák.

Nos ilyen az élet, kóborolunk, kalandozunk…a kutyák élelemért, az emberek szeretetért koldulnak.

Úton hazafelé meg-megállunk egy-egy benzinkút parkolójában. A velünk utazó fiatal házaspár a megmaradt lagzis pálinkájukat kínálják, majd csoda történik. Mindketten egyszerre találnak egy-egy négylevelű lóherét a parkoló pázsitján. Mi ez, ha nem isteni üzenet a számukra, hogy legyen szerencséjük a közös életük során, hiszen szerencsésen egymásra találtak.

Lassan hazaérkezünk, de a buszban szinte mindenki elmeséli még a saját életének örvendetes és fájó fordulópontjait, és elmondjuk, hogy ki-ki, valójában miért is zarándokolt el Csíksomlyóra.

Megható, sokszor fájdalmas élettörténetek hangzanak el de a lényeg, hogy bizakodó emberek térnek haza a Szűzanyától.

Korondon még nagybevásárlást követ el mindenki, miközben elmondom a zarándoktársaimnak, hogy én már itthon vagyok, mert Korond része Kalonda is. Igaz, hogy csak Kalonda-tető, a hely neve, pár házzal, de mér számtalanszor jártam ott és pihentem a vadalmafák tövében.

Érkezés hajnalban, ölelős búcsúzkodás, Facebookon való bejelölés, új barátságok és fogadkozások, hogy jövőre újra útra kelünk.

Amíg csendben pakoljuk ki a tömött bőröndöket a csomagtérből, a körülöttünk lévő házakban édesen álmodják álmukat azok, akik ugyan itthon maradtak, de lelkünkben őket is vittük Csíksomlyóra, sőt, azonnal értesültek minden, arra érdemes pillanatunkról.

Hazaértünk. Hozzájuk.

Szívünkben szeretet hoztunk nekik, abban a reményben, hogy elfogadják azt.

Hitet hoztunk, a megújulás hitét.

Újuljunk hát meg együtt, mindannyiunk és a Jóisten örömére.

Amen.

nyitókép, fotók: Papp Sándor