CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Papp Sándor: VárLak, hogy utolérj… 2023. aug. 28.

Közép-Szovákia déli régiója (én kérek elnézést ezért a természetellenes földrajzi kifejezésért) Nagykürtöstől Losoncon, Füleken, Rimaszombaton, Tornalján át, egészen Rozsnyóig ennek a viccországnak, gazdaságilag az egyik legszegényebb régiója.

Itt élünk több, mint ezer éve, a tájszólásunk miatt sokszor cikizett palócok, mert az „a-e” jellegzetes mássalhangzóink miatt, nekünk megy a legnehezebben a „pesties affektálás”, és ha mi egyszer kinyitjuk a szánkat, rögtön kiszúrják, hogy mi mások, palócok vagyunk.

Anyagiakban talán szegényebbek vagyunk, és különleges nyelvhasználtunk miatt is érezhetünk némi hátrányos megkülönböztetést, de innen szép nyernünk időközönként.

Augusztus utolsó hétvégéjén a füleki Várlak Fesztivál többszörösen sokezres közönsége megélhette ezt a győztes érzést, mert Fülek vára és városa olyat látott, amit még talán soha (na jó, a 38-as bevonulás bizonyosan nagyobb és fontosabb eufóriát okozott az itt élő magyaroknak), ugyanis olyan frenetikus hangulat uralkodott csütörtöktől vasárnapig a programok során a helyszíneken, amelyet nehéz lesz fölülmúlnia a szervezőknek a következő években. Az ember nem tudott megtenni a tömegben öt métert úgy, hogy ne találkozott és ölelkezett volna jóbarátokkal, ismerősökkel.

Szvorák Dávid és lelkes csapata a profizmus felső határait feszegette a rendezéssel, a programok összeállításával és a szolgáltatások megszervezésével. Az egyetlen fogyatékosságot nekem kellett megélnem, amikor az egyik pultos kishölgynek a gyors sörcsapolás titkát nekem kellett neki elmagyaráznom, de jelentem, megfogadta a tanácsomat és utána már flottul ment neki a csapolás a többi vendég számára.

Igen, a fesztivál-bérletek, jegyárak ebben a régióban kissé borsosnak számíthattak, ami nem azt jelenti, hogy nem voltak arányban az előadók színvonalával, hanem azt, amit fentebb említettem, hogy itt bizony az országos átlag alatt keresnek az emberek. A szervezők ennek tudatában, nagyon okosan, már az év elejétől intenzív reklámhadjáratot folytattak a kedvezményes elővételes jegyárakkal, és mire a célegyenesbe ért a szervezés, már napokkal a programok előtt ki kellett tenniük a megtelt táblát!

Palócország népe (beleértve az elszakított Magyarország számos településéről idevándorolt palóc testvéreinket is) szórakozni akart, meg akarta élni az összetartozás élményét és teljes örömében meg is élte azt.

Tette mindezt azért, mert a Várlak programja 99%-ban nem akart többet és mást, mint szórakoztatni. Abban az 1%-ban, amelyben politikát kínált, nos, abban megbukott. Ácsi-ácsi! Mielőtt felháborodik bárki is, inkább olvassa tovább a cikket. Tehát volt egy próbálkozás a Noár politika nevet viselő színművésszel, aki bölcsen, az utolsó pillanatban, valószínűleg teljesen váratlanul megbetegedett és nem jött el, s ez pont így volt jó. Nem kell Gombaszögöt utánozni, ahol hasonló vadhajtásokkal mérgezik a felvidéki fiatalok vérét, valamilyen fura (?) megfelelési kényszerből valakik irányába… A MartFeszt például vállaltan közéleti-politikai rendezvény, ahol a kulturális és zenei programok „csak” színesítik a rendezvényt, de ott ténylegesen a patrióta, konzervatív értékrend mentén zajló beszélgetések viszik a prímet, célirányosan és ha meghívnak liberális politikusokat, művészeket is, akkor azok mindig az ellenoldallal való viták során kapnak teret, hogy a véleményeiket ütköztessék.

Nem szabad hát megsértődni azon, ha kritikusan valakik szóvá teszik az ilyen Noár, meg Krúbi féle káros hatásokat, mert – bármilyen hihetetlenül hangzik, - jószándékkal teszik azt. Lehet első reakcióból leszennylapozni a Piros7-est, de fölösleges, mert kis közösség a miénk, aztán úgyis összefutunk személyesen és akkor egymás szemébe nézve kell tisztázni a dolgokat, plusz meginni együtt valamit a jóviszony és összefogás érdekében.

A másik ilyen programpont (és ezzel be is zárul a sor), a felvidéki magyar politika színrelépése volt kettő panelbeszélgetéssel, amelyet még a legjobb fotós sem tudott úgy tálalni, mintha érdekelte volna a közönséget. Nem érdekelte egyáltalán, arra viszont jó volt, hogy a biodíszletként beterelt önkéntes segítők egy órácskát relaxálhattak a beszédek alatt a babzsákokon. Erre a célra viszont tökéletesen megfelelt a politikusaink panelbeszélgetése.

Tanulság és összegzés.

Kellő fanatizmussal csodát lehet tenni egy aránylag szegény régióban is. Össze lehet hozni az embereket szórakozni úgy, hogy közben sikerül tudat alatt elhinteni velük azt az érzést, hogy LEGYÜNK ÚJRA ERŐSEK, úgy, hogy közben még a nép fizet ezért az élményért!

Füleken most mindezt nem a köldöknézős, komolykodós, koszorúzós, mantrázós politikusaink érték el, hanem száz lelkes palóc fiatal.

Feel the difference!

A VárLak várja, hogy a felvidéki magyar politika teljesítményben utolérje ezt az EREDMÉNYT.

Nosza, lehet tapasztalatot meríteni a skacoktól…

Ja, még egy személyes megjegyzés: a szombat esti Parno Graszt „házibuli” vagy ezer táncoló, mulató emberrel mindent vitt! Köszi Dávid és csapata!

nyitókép: Várlak fesztivál/Facebook